Ut meo me officio Venerabile Consistorium, Ecclesia et Curatoratus, clementer liberare dignentur, id me petiturum triplici declaratione, (utpote 1
a/ die 7
a*
die 17a A dátumban az 1-es szám elírás, ez egyértelmű már a szövegösszefüggésből, nem is beszélve a jegyzőkönyv tanúságáról (ld. CsEml. 57–58. l.). Értelemszerűen em.
Xbris Humanissimo Domino Contra-scriba; 2
a/ die 13
a Xbris Clarissimo Domino Professori Stephano Kotsi; 3
a/ die 15
a hujusdem Plurimum Reverendo Domino Super-intendenti, adjecto ad offerendum, et insinuandum Venerabili Consistorio, libello suplici praestita) promisi et spopondi.
*E három nyilatkozat közül kettőről Csokonai említést tesz kihallgatása alkalmával is (december 18-án, délelőtt), utalva a december 6-i első elmarasztalására: „Már attól az időtől kezdve szándékomban volt, hogy búcsút mondok a Kollégiumnak, s ezt a kontraskribához [Lengyel Józsefhez] és főtiszteletű superintendens úrhoz [Hunyadi Ferenchez] benyújtott kérvényemben is kértem, és ez időtől várom a nagytiszteletű egyháztanács válaszát.” (CsEml., 53. l.) A Csokonait pártoló (ld. Domby, 1817, 14., 46. l., valamint CsEml., 225-226. l.) Kotsi Sebestyén Istvánhoz írott kérvénynek minden bizonnyal az a cédula lehetett a fogalmazványa, amelyet Szikszai József (megh. 1827) esküdt december 7-én, a Szilágyi Gábornak szóló gúnyirat mellett látott az asztalon: „Egy másik cédula is volt mellette, amelyben azt kéri tiszteletes Kotsi István igazgatótól, hogy a Kollégiumból távozhassék.” (CsEml., 58. l.) Ezt azonban csak – mint itt írja – 13-án adta át, talán éppen az aznapi nagyerdei események hatására. Mint ahogy az sem lehet véletlen, hogy az őt pártoló püspöknek, Hunyadi Ferencnek e szombati eseményeket követő hétfőn írt, párhuzamosan azzal, hogy Szilágyi Gábor az egyháztanácsnál tett panaszt ellene.
Rationes moventes, inpellentes, et rapientes, breviter in adnexis suplicibus litteris enumerantur. Nunc vero humillime, et debita veneratione, obsecrationeque flebili, coram Veneranda Deputatione suplico, ut praefata resignatione non obstante, meam mihi caussam, sub Paterna Vestra Inspectione, et Directione, ulterius quoque tuto continuare liceat; quae, ut Prudenti Vestro, benignoque examine, tota publice discutiatur, non propriae utilitatis, aut pecuniae, aut fortunae; nec alienae ignominiae, aut faciendae existimationi, et auctoritati jacturae studium; sed veritatis, aut pro me, aut contra me pugnaturae ratio induxit. Cum vero, et ingens animi perturbatio, quam vel solam vix tolerare valeo; et circumstantiarum mearum, quibus circumseptus sum, ratio, Classi meae vacare prohibeant: ideo, ut Venerabilis Deputatio, hominem vice mei, idoneum, pro illo temporis spatio, denominare dignetur, peto perquam humillime. Secus etiam
*
etiam <am> Az áthúzott betűk az új sor elején állnak: a költő utóbb mégis odatoldotta ezeket a sor végén álló szóhoz, így feleslegessé váltak.
vestes longas iam exui: – nec nisi ad dandum Venerando Vestro Conspectui debitum honorem, cras iisdem indui cupio, omni enim vita et re Scholastica mihi interdici velim; donec, aut tuto in portu, manuum
*
manuum Az um olvashatatlan betűkből javítva.
Vestrarum auxilio navigare datum fuerit; aut necesse habuerim fracto inter tumentes Aeoli
*A hajótörés képe antik toposz, Csokonai ekkoriban különösen gyakran élt vele (ld. kollégiumi búcsúbeszédét és beszédtöredékét, CsSzéppr. 145., 151. l.; vö. Szauder, 1980, 313-314. l.).
iras navigio, superstites e jactura
*
e jactura A szóval egybeírott e áthúzva, majd a sor fölé betoldva.
fortunarum tabulas aliena circum littora deportare. – Caeterum Deus est potens, Deus est sapiens, Deus est in inmensum bonus; providebit! Patria, est Mater Optima; filium suscipiet! Bonis viris nusquam terra caret; adiuvabunt! Studium, quod inde ab ineunte aetate, ad hunc diem, per 21 annos, fovi et exercui, multis me, ut hactenus, ita olim magis magisque commendabit! Ipse,
*
Ipse Az e olvashatatlan betűből javítva.
superent modo mihi vires, dabo operam, ut dulcissimae meae Patriae Popularibusque meis, exiguam hanc, quo adhuc animus calet, vitalis lucis scintillam, eorumque commodo, si Diis placet! atque ornamento, resolvam in cinerem, a pia olim Posteritate lacrymis humectandum! – Ero in posterum etiam qui fui