HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Ajkay Jánosnak
1813-1815 között.

Kedves Uram bátyám.

Ha mind azok nem történtek volna is a’ mellyek történtek, ha mind azok nyilván volnának is előttem, a’ mellyeket közös dolgainkra nézve tudnom kellene és a’ mellyek mind ekkorig el vagynak előttem rejtve, mégsem tellyesíthetném Uram Bátyám kivánságát; mert levélben sem osztozni, sem osztályt rectificálni nem lehet; kettő között sem s annyival inkább 7 között. Igaz ugyan, hogy én azt mondottam, hogy ha Prusinszky Urnak vissza kell fizetni, tehát én ötet a’ successionalis pénzből fogom kielégíteni, de azt mindenkor hozzá mondtam ’s most is hozzá mondom, hogy én ezt csak akkor teszem és tehetem, mikor világosan látni fogom hogy így cselekednem szükséges; mert ha én így magános levélre illy defalcatiokba ereszkedném, úgy rövid idő alatt az egész succesiot defalcálgatni lehetne. Ragaszkodom tehát jussaimhoz ’s eddig való ususomhoz. Ha igazságot kíván a Familia, miért nem megy annak rendes utján és módján? Én ezt sohasem kerűltem ’s nem is fogom kerűlni sőt áldozatokkal kerestem és keresem.
Kértem a Documentumokat barátságosan ’s törvényesen, olly Prócátort választottam erre nézve, ki az ellenfélnek addictusa lévén a tüzet ne gyüjtse,[!] hanem oltsa, mert én az illy perlekedésben sem szivemnek, sem becsűletemnek, sem káraimnak orvoslását nem reméltem ’s nem kerestem; nagy magam megtagadásával, mint megbántott fél, a megbántók után jártam ’s méltó fájdalmamat atyai kötelességeimnek alája vetettem. Mind ezekkel mit nyertem egyebet mint idővesztést ’s többről több költségeket és kedvetlenségeket? A Testamentum ugyan kiadatott de nem authentice ’s következésképpen azzal egyebet nem nyertem, hanem hogy utam be vágatott, vagy legalább megnehezítetett. Én az Atyafiakhoz nyersen sőt gorombán is szóltam, nem egyébért, hanem hogy a’ kik sem Istentől, sem törvénytől nem félnek,*
félek [sh. emend.]
leg alább a megkeseredett ember gorombaságától féljenek ’s némű-neműképpen tartózkodjanak[.] Ezzel sem használtam sőt kárt tettem magamnak, mert ellenségeimet vigyázóbbakká tettem ’s ujabb okot adtam sértegettetésemre. Via juris mentem, hogy kevésbé sértsek és az amicára időt engedjek, ámbár tudtam azt, hogy via politica hamarabb ’s bizonyosabban mehettem volna. Az Atyafiak nevettek ’s örültek ennek, mert így időt nyertek arra, hogy engemet tovább is törvényesen ’s nyilvánosságosan nyaggassanak. – Igy minden lépéseim és próbatételeim káromra fordítatván, eléggé tapasztalom, hogy én az Atyafiaktól semmi jót nem várhatok ’s következésképpen nagy vigyázatlanság volna tőlem, legkisebb lépést is tenni mind addig, valamig az egész dolgot tökélletes világosságban nem láthatom.