Buda, november 20d. 1835.
Arra kérél innen bucsuztodkor, tudósitsalak olly hosszan, mint ez év elején, mostani visszatértemkor; első levelem hát azóta, Hozzád megy, de megint csak reppentve. Sirok az idő hamar enyésztein, halomban előttem a sok tenni való.
Kassa levéltárában ezen országszerüeket találtam ,,Pest városa tanácsának Kassáéhoz 1610b. augustus 22. magyarul irt hivatalos levelére; a szepesi kir. kamara Kassához magyar rendeletét küldé 1599ben october 5dikén; Telekesy, Zay, k. főkapitányok ugy irtak e városhoz; – Thurzó György, nádor is igy 1610b. Hajdanba belévilágítás már ez is, mert ennél fogvást a több kir. várossal hasonlóan nemzeti nyelv tárgyaltatott sok tiszti dolgot; vármegyékkel épen. S előre látom, efféle keresgéletek egész lobogó szövetneket gyujtathatnak végig az országon, csak vegye osztán akademiánknak e gyűjteményét, s lássák vármegyék és városok, hogy nagyobbára csak az kivántatik vissza, a mi már volt. Hiszen ezekböl csak husz adat, a mi a több elveszettböl elékerül, győzőbb leszen két hónapos vitánál s 30 konczra irt felelgetéseknél stb.
Van csergeteg, zuhogva meginduló, de majd egy hasadékba vész. Azonban föld aluli hosszas futtábol, sziklák közül, mellyek fedni akarnák, furódzik ki megint rohama, más patakokkal szélesül, s ujra nevet adat magának. Illyen legyen nemzetünk. Nem deák hanem magyar nemzet koronáz magyar királyt, semmi más népnek nincs annak koronája birodalmában, vele tanácskozó országgyülése, közösjoga, csak a magyarén a czím. S az okos becsületes vendég, önhasznára jó neveltséggel viseli magát a szives ház uránál, ki azt meg úgy, örömest karolja.