Kedves Édes Uram Atyám!
Édes Asszony-Anyám!
Minthogy már több hónapok óta nem örülhettem becses Leveleknek, nem kezdhetem másképp soraimat, mint az eránti szivbéli panaszommal. – Új dolgokat foglalván levelembe reménylem, hogy kötelességemnek meg felelek. A’ vallásbéli sérelmekre nézve a’ Fö Rendi válasz éppen nem kedvező, és ha ki veszem: hogy azoknak, kiket éltökben a’ vallás különsége elválasztott, midön már egymást szeretettel nem ölelhetik, hamvaikat egy hant fedheti; ’s minden vallásuak a’ külföldi Academiákra ki mehetnek, semmi sérelmeink nem orvosoltatnak. A’ Kerületi Ülésekben az Urbéri tárgy már elvégeztetett, a’ Jobbágyságot az uri hatalom alól majd egészen felmentik. De mind ezeknél nagyobb érdekkel vonja magához Erdély rokon hazánk sorsa részvétünket. 1sö Juniusban olvastam Gróf Bánffÿnak Erdélyből 24ik Majusról költ levelét, mellyet itt lévö ablegatusához (:absentium:) intézett, szavaiból a’ Haza szeretet, ’s férfiui lélek szóll, óhajtottam volna hogy ide zárhatnám, de levele titkos lévén, birtokosa kezéböl ki nem adhatta. Az Erdélyi v[árme]gyék Köz Gyülést tartván, ezen nevezetes négy határozást tevék. 1o. A’ hathéti oktatást eltörölték. 2o Új tiszteket választottak. 3o Az ország Gyülést repræsentatióban kérték. 4o. Magyar Országot fel szóllítják, hogy sürgesse diætájokat. – Ezeknek következésében a’ Bán (Wlassich:) mint Kir: Commissarius oda küldetett. 3ik Májusra minden Vármegyékben Köz Gyülést hirdetett, a’ Nemzet jusai új sértésével; mert gyüléseiket hogy a’ publicitás nagyobb legyen ’s hogy több megyék nemesei is meg jelenhessenek, külön napokon szokták tartani; tehát hogy a’ nemességet elszélessze, ’s minden közölést meg gátolja, ugyan egy napra tette a’ gyülést, ’s kérte elöbbi végzeteik republicatióját. – De Erdély lelkétöl nem lehet vala várni a’ vissza lépést, és tsak némelly v[árme]gyék nyilatkoztatták ki, hogy ök ugyan a’ mit már végeztek vissza nem huzzák, hanem igérték hogy tovább nem mennek, ’s a’ végbe vitelt, a’ mennyire az még nem eszközöltetett fel függesztik a’ jövö Diætáig. A’ Bán a’ követeket vendégeli, ’s mint Barátja a’ Nemzetnek (:ezt mondta t. i. midön a’ követeket elfogadta:) a’ Köz szeretetet meg nyerte, ’s igéri hogy azon feltétel alatt fog diæta tartatni, ha elöbbi végzéseiket republicálják; – ’s igy az álmából fel ébredt nemzettöl újra kivánják hogy tovább is aludjon; de ezt Erdély hogy jussai meg sértése félre rugásával nyerje meg nem teheti. Igy ir tovább a’ Gróf: a’ republicatiót ugyan a’ trombita, ’s ágyuk dörgései közt kiviheti a’ Bán, de tsak az idö mutatja meg, mit tehet az elkeseredés. Továbbá panaszkodik, hogy noha az ott lévö 40.000 katonaság tartása a’ nagy szárazság, ’s belöle következö drágaság miatt, igen terhes, még is a’ mint halja, még 4. Regiment marchéroz Erdelybe. – több szavait fel nem foghattam a’ gyülési zaj miatt. Adná az Isten hogy hazafiui buzgóságok ne lenne sikertelen! félek hogy áldozatjai lesznek. – Irja továbbá hogy az Absentium Ablegátusa jelentéseit, ki a’ Gömör v[árme]gye egyik irnokja, igen nagy köszönettel veszi, ’s hogy a’ Cassinojokban a’ Gróf rendelése következésében, az ő jelen nem létében is nyilván fel olvastatnak, ’s nagy részvéttel vannak a’ diætánk eránt. Levelét igy rekeszti be: maradok a’ Tekintetes Urnak hiv barátja, ’s igaz hazafi társa Gróf Bánffÿ. –
A’ Kerületi Napkönyv meg szünt ’s tsak az el maradt 3. hónap fog le dictáltatni; tehát tsak egy két hónapig maradhatok itt, ha tsak a’ Nemes V[árme]gye tovább is meg nem tart, én ugyan meg kértem követeinket. Czinderÿ Úr 14kén jött meg. Somssich pedig a’ jövő napokba haza megy – Új Resolutiók még nintsenek, hirlelik hogy a’ Diæta Pestre tétetik által. Personalisnak Somssich Pong[rác] már installáltatott. – Báró Wesselényi már régóta elment Erdélybe, ’s midön kérdé töle Nagy Pál hogy miért megy el? igy felelt: egy róka eltévesztette a’ lyukját, azt akarom ki füstölni. Ő ugyan mint mondják ott békeltető. Gróf Széchényi[!] többekkel együtt a Pesti lóversenyen van.
Szerdán estve 9 ¾ órakor az elsö nagy dörrenéssel ütött a’menykö a’ Cathedralis templom tornyába, melly ejfél utánni egy óráig, mivel rézzel volt fedve lángot nem adhatott, míg a’ gerendák belöl el nem égtek; leg rettentöbb jelenés volt a’ mikor az éj sötétségét, mellyet tsak némelly lámpák oszlattak el, a’ le esö torony teteje alól ki tsapó láng, egészen meg világosította, sok ezer ember volt jelen. Midön a’ toronyban dolgozó emberek jel adását hallották az alant lévö kémény tisztíttók a’ kezekben lévö tüzes üszkökkel kergették az embereket, ’s olly rémülésbe jöttem, mikor a’ futás közben egyszerre magamat egy rakás emberen találtam, hogy a’ torony le zuhanását, melly a’ földet is meg rázta, mint mondják; leg kevesebbé se hallottam, noha alig volt tölem 100. lépésnyire, ugy tetszett, mintha az egész várost mint egy tüzokádó hegy lángal borította volna el. A’ torony egész reggelig égett. Szekereken hordták a’ sok drágaságokat a’ templomból. A’ Palatinus maga ott volt a’ templomban, ’s kevéssé jött elöbb ki, mint a’ torony le dült. A’ harangok ’s a’ templom épen maradt, leg nagyobb szerentse volt, hogy nem a’ mellette lévö házakra, vagy magára a’ templomra, hanem oldalt egy kis udvarra dült, ’s igy semmit sem gyújthatott meg, noha lángja a’ tetöig fel ért. –
Ha politicai dolgokról beszélnek az emberek, többnyire elégedetlenséggel, panasszal, ’s néha haraggal is van vegyítve szavok. –
Továbbá kegyes szivökbe Drága Szülöimnek magamat fiui alázatossággal ajánlván, midön Kedves Testvérimet is ezerszer tsókolnám maradok
Posony Junius 15kén 1833.
holtig engedelmes fiok.
Berzsenyi László. mk