Mikla, augustus 8d. 1831.
Nem a szokott örömmel, hanem igen is fájdalmas érzésekkel nyitám leveled, mind azért mivel tudtam azt, hogy veszélyek között lebegsz; mind azért, mivel leveled mélyen érezteté velem legszebb reményemnek – s talán utolsómnak – enyészetét! El valék már készülve, hogy házamat végképen elhagyjam s Nemzetem Díszei között uj életet, egy hozzám illőbb életet kezdjek izlelni, s ime, mast mélyen csüggedve, érzem, hogy ismét csak álmodtam! ………….
*Döbrentei beszúrása: „Itt engemet biztat …… nem félni a cholerában meghalhatástol.”
Engem csak az kinoz, hogy sokat akarván tenni, ennyire késtem munkáim kiadásával, mellyeket csak Pesten akarék holmi könyvek megtekintése után elkészíteni. Mast mióta látom e reményemnek ismét füstbe menttét, eleget iparkodom a tisztázással, s „Poétai harmonistikámnak” már csak harmadik része van hátra, „kritikai leveleim” pedig ugy vagynak, hogy azokon könnyen elmehetsz, ha én elébb dülök, s kérlek is ezen esetre, hogy ezen árváimat el ne feledd. A legszentebb akarattal irtam minden betümet s lehetetlen hogy munkám haszontalan legyen. Látni fogod, hogy ámbár én a pletykázók közé nem keveredtem, de olly elveket fejtegettem, mellyek tovább fognak élni mint a pletykák ……. stb.