Kedves Barátom!
Nem a szokott örömmel, hanem fájdalammal nyitám leveled, mind azért, mivel tudtam azt hogy veszélyek közt lebegsz, mind azért, mivel leveled mélyen érezteté velem legszebb reményeimnek s talán utólsó reményemnek enyészetét. Egészen el valék már készülve, hogy házamat végképen elhagyjam s Hazám szép Lelkei között uj életet s hozzám illőbb életet kezdjek kóstolni; s íme, már mast Révaival tsak azt kell énekelnem:
Minden felül borul az ég,
Nintsen többé már reménység
Boldogabb jövendörül.
Berekben lakom s eggyeránt kell félnem mind a Cholerátul mind a vad néptül. Mast takarulok s mihelyt végzem takarulásomat azonnal Füredre megyek, onnét pedig mihelyt a veszély meg szünik Budán, Hozzád s adja a jó Isten, édes Barátom, hogy Hozzád!
Munkáimat Pesten akarám letisztázni hogy ott még holmi könyveket megtekíntsek, de midön látám hogy nem mehetek, méhházomba vonulék tisztázgatni s már két részt elvégeztem, s ha a harmadikat el nem végezhetném is vedd által firkálásimat gyermekeimtül s invenies disjecta
*invenies <di> disjecta
membra Poetae. Ezen munkám tzime: Poetai Harmonistika, azaz, a poétai szép fö létszereinek
*létsereinek [th. emend.]
és ezen letszerek szerközetének ösmerete