HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Döbrentei Gábornak
Nikla, 1831. május 5.

Berzsenyi, 1968
Megbecsülhetetlen Barátom!

Igen jól mondja Bacon, hogy a nőtelenek legjobb barátok szoktak lenni; mert íme, ezen igazságot annyira tapasztaltatod velem, hogy minden hozzád szóló levelemet köszönettel kell kezdenem, pedig mondhatom Néked, hogy eddigi barátaim miatt nem igen kellene a köszönetformákban magamat gyakorlanom, s félek, hogy a Te sok jóságodat nem győzöm újabb meg újabb köszönetekkel! Köszönöm a sok szép tudósítást, köszönöm azon szíves barátságot, mely szerint engem a veled utazással kívánsz gyönyörködtetni, aminél én magam szebb örömöt gondolni sem tudnék ugyan; de mivel becsületem azt kívánja, hogy már valahára valamit adjak ki, múlhatatlanul Pesten kell maradnom, hogy ott dolgozhassam, mert amint már mondám, itthon szünet nélkül el vagyok foglalva. Így a honorárium fölvételével sem leszek kénytelen Téged fárosztani, mert minden bizonnyal magam is ott fogok lenni, s hidd, hogy csak azért veszem azt föl, hogy köztetek és a közügyre költhessem azt el.
Bajza és Fenyéri megküldék nékem az undok pert, s én megírtam nékiek mindent, amit az okosság, szelídség s erántadi szeretetem diktált, de úgy látszik, kérlelhetetlenek erántad. Én Téged csak arra kérlek, hogy velek ne mocskolódj, vagy legalább nyilván ne, s hidd, hogy a mocskolódó leginkább magát mocskolja, s ne hidd, hogy a harag szárnyakat fűz, mint Kazinczy mondja, hanem azt, amit Seneca mond: Ira denudat.

Tartui Egyetemi Könyvtár

Élj boldogul nemes szivü Barátom, engedd meg hogy paraszt gondaim miatt tsak futva irok Hozzád s hidd hogy nemsokára látni fogjuk egymást.
Mikla. 5aMaj
1831.

tisztelő barátod
Bersenyi Dániel mp