Igazak, böltsek, szentek Méltóságod intései, s pirulva lép vissza az álmadó Hellenisz. Hellenfiak közt nevelkede, szabad, tsatska, nyilt mellü, nem tudja mi a hamis szemérem és hamis betsület, felkoszorúzva szokott a világ legszebb ünnepein a Persák Győzőjivel andalogni és ölelkezni; s midőn mast Alcibiadesünket gunyoltatni hallá, meg akárá[!] pendíteni a persagyőző lantot, felejtve hevében időt, helyet, felejtve azt hogy az éneklőnek olly sandikának kell lenni, hogy egyik szeme mindíg égre, masik pedig mindíg földre sandikáljon, s elfeledé a mi szegény földünket!! No de botsánat néki! Vissza sompolgott már az agathoni vatsorákhoz, s nem egykönnyen fog hozzánk visszasompologni.
*hozzánk <...> visszasompologni
– S valljon miért – ?? – – Hitel. p. 231. – Fájdalom! – Ne jöjjen Méltóságod Miklára! Nints itt egyéb mint görög szegénység, lyrai rendetlenség, pipafüst s egy durva democrata. – Kit azonban mégis bátorkodom Méltóságod magas kegyeibe ajánlani s mély tisztelettel vagyok
Mikla, Nov. 18.
1830.