Poson, november 17. éjfél felé 1830.
Csak röviden. Most este 9 előtt, a magyar tudós társaság philosophiai osztálya vidéki rendes első tagjává 300 pengő for[in]t évdíjjal neveztetél. Megirom ezt hamar, mint másoknak is vagy egyenesen, vagy hirül adatom. Tehetem, gondolnám, mert a kinevezések jegyzékét azonnal felolvasám hitelitésül, fel a több tárgyét is nagyjában. Örvendhessetek elébb a kiket ér, mivel a 2d. ülés, melly a bővebb jegyzőkönyvvel kezdetnék, csak decemberben lesz.
Be felséges ülés volt, már ez első, a főrendek teremében. Illyen nemü a magyarnak soha sem még. Az eddig elhagyatott Irók innepélyének kezdete. Batthyáni Filep herczeg a 40,000 pengő forintot adó, maga szólíta meg örömével azon, hogy Vas vármegyei földije vagyok. Türd el, ezt is megirhatnom, Neked, hasonlóan Kemenesalinak. Elragadtatásban vagyok. Ha még 1790b. történhetik ez, már volna akademiai nagy magyar szótár, már harmad nemzedékében állna az intézet, elhárításával az első talán lehető botlásoknak, mik nélkül emberi egyesület, kivált eleinte alig van. Egész könyörgés imádkozik bennem, közre dicsőn hathatásáért. „Győzzön a jobb” ez leszen jelszóm hozzá.
De még is, már többet. Elölülő gróf Teleki Jósef, másod elölülő gróf Széchenyi István. Éljenek. November 2-dika 1825! Kisfaludy Károly helybeli első rendes tag, a nyelvtudományban, 500 pengő forintnyi évdijjal. Meglátogatám a nagyon beteget ide indulásom előtt. Szegény! igen megszelidülve bucsuzott s igaz barátságra térve mondá tanácsait. Bár hallhatná még tudósításomat a küzdött, legalább egy hangját érthesse még vigasztalatának az eltünő szellem. Isten veled! „Csalódások” elmés költére! mikor két pontodat éréd el, Te akkor csalódál!
Neked pedig philosophus Dániel, most jó éjtszakát. Még, vagy 10,000 reggelre ébredj fel, s Isten mindig veled legyen. A ,,Fohászkodás” költérével.