Halimbán Junius 7dikén 1830
Nagy Érdemü Kedves Uram Atyám ’s
Asszony Anyám!
Fájdalmas szivel irom soraimat mellyeknek az üldözőbe vett sors egész tárgyát szomoruvá tette; de különössen vigasztalhatatlan vagyok Édes Asszony Anyámnak beteges létén, mellyre nézve mivel már igen gyakran van jó volna talám Füredet meg probálni ’s kérem is Kedves Uram Atyámat ne ellenezze mert Édes Asszony Anyámnak fekvő betegsége több kár mint egy vagy két héti Füredi költség vagy más akár hol lévő savanyó vizi orvoslás; s kár a’ sok fájdalmak mellyeket csak a’ szerentsetlen szenvedők érzenek. Én is a jövő héten megyek le a’ Noszlopinéval ’s ha lehet a Beke tanátsa uttán[!] 3, vagy 4 hétig maradunk ott. Mert még ekkorig semmi orvosi szerek szüntelen tartó fájdalmimat nem enyhétették, csak annyira is mint mast azon ketsegtető remény hogy Füreden meg gyógyulok, de ha szokás szerént itt is meg csalódom, akkor nem tudom mihez nyuljak. Az Édes szülőji kegyességből nyert vörös bort alázatossan köszönöm; igen sajnálom hogy a’ környülállásokat nem tudván azzal olly sok vesződséget ’s költséget szereztem Kedves Uram Atyámnak; vala mint azon szerentsétlen órába vásárlot lovunkal való nagy alkalmatlanságért is, ezerszer alázatossan engedelmet kérek, s hogy a vesződség többről több ne légyen méllytóztassék Édes Uram Atyámnak a’ kis árva tsikót, az anya társával együtt föl vezetés véget kotsisunknak általadni. Mellyeknek ismét a’ leg alázatossabb köszönete ’s engedelem kérése uttán, Férjemel együtt csókoljuk a’ kedves Farkasomat, magunkat pedig Édes Asszony Anyám, s Uram Aty[ám]nak nagyra betsült kegyességekbe ajáljuk,[!] maradok
Tisztelt Uram Atyám-, ’s Asszony Anyámnak
kéz csokoló Leánya
Bersenyi Lidia mk