Buda, majus 2d. 1830.
Hol járék? barátom. – N. és K. Czenken. Gróf Andrássy György hivott minap csütörtükön reggel, s este 10kor indulánk és megérkeztünk szombatra vált éjfél után 2-kor. A felvert komornyik hamar ágyat bontatott csak lassan; meghagytuk, hogy a grófnak semmit se mondjon kik érkeztek, és hadd alugyunk kényünkig. Én nyolczkor az emelet teremében ébredék György primás, Pál érsek látására. Pál tekintete most is rajtam. Lelke, tudott fájni, nemzeteért; szava I-ső Leopoldnál, hösé. –
Czenk urát fűtött varandájában tisztelém jó reggelemmel. Gróf Andrássy már ott volt. Urnál vagy Czenken s igen nyájasan is látónál. Nagy örömét érezteté meglepetésén. Vendégeim nekem uraim nálam, mondá. Lángesze által pedig ő az, akárhol. Teremtő ember, meglássuk, mit, hogy’ fejt ki, és így, mi sikerrel.
Lovak megnézetése lett; kis uj volnék a pesti lóverseny irományai körül, de azt még Erdélyben laktomkor szerettem. Az után juhondához rándulás, szeder csemeték ezere tenyérnyi levelekkel. Délután Horpácsra izenés, vasárnap délután oda, kocsin, lovag. Gróf Széchényi Lajos eleikbe lovagolt látogatóinak János és Károly fiaival. Este ottan sokáig tánczolánk mivel hiszen négy szép és jó tánczosné vala együtt: a kastély urnéja, gróf Wurmbrand Franciska ez a jó lélek; János grófné, születésére gróf Erdődy Agatha, Aspremont gr. által Rákóczy Juliána vérböl; osztán Aloysia és Juli hajadon grófnék. Majd Rothkrepf Gábor zengelmezett, majd a kastély ura maga is, a zongorán.
Hétfőn a grófok szalonkázni mentek. Engem a hölgyekkel hagyának. A nyiló mezőt jártuk meg kocsin, a kecses virágházban olvasók végig végig a grófné emlékkönyvét, a legcsinosabbak irva belé, – s beszélgeténk, biliard folyt. Én igen kedvestt mulattam, nem tudom a grófnék.
Juli grófné mutatá uján a gyürüt már ezt reá vésetten: Istenem légy véde a honához hívnek. A tavali lóversenykor kivánta Budán, tenném ki magyarul gyürü számára ezt: Mon dieu, venez au secours de celui qui est fidèle à sa patrie. S ugy tevém.
Hétfőn este 10-kor indulánk vissza Budapestre. Igen köszönöm ezen örvendetes utat a szelid gróf Andrássy Györgynek; szerettem ember, minden jóra kész, honáért.
Gróf Széchényi Lajos ő exc[el]l[entiá]játol, nézd, e versét hoztam.
Holtomig.
Vagynak ebben a világban
Többféle örömeim,
S nézve őket valóságban
Némik, bennek, kincseim.
Függ ezeken a lelkem is
Buzgósággal holtomig.
Kedves hazám! aldásidnak
Mindenemet köszönöm,
Hazafiság! csudáidnak
Szemlélése ösztönöm:
Kész maradok áldozni is
Híven neked holtomig.
A barátság virágibol
Szedtem az élet mézét,
A szerelem bimbóibol
Égi öröm báj izét.
Amaz mellett, ezekre is
Emlékem szent, holtomig.