Mast vettem szomoru levelét Kedves Uram Atyámnak, melyben érzem a’ szerentsétlenség emésztő fájdalmát, melly Édes Szüleimet érte, – érzem, s vigasztalhatatlan vagyok, hogy gyermeki köteles tiszteletemet illy boldogtalan esetbe nem tehetem, ’s a’ keservekbe otthonn nem osztozhatom, de lehetetlen mennünk mert az ide való lovainkat el adtuk, a’ Hetyeiek pedig föltöröt sebjeiktől bé foghatatlanok, azért tehát igen sajnálva értettem hogy a’ Latzi is már Hetye felé el ment Győré, ’s szegény házomtól el volt tiltva, pedig nagy reménységem volt hogy látogatásába enyhülésemet találom. Valóban ez igen fáj hogy Drága Szüleim, ’s Testvéreim erántom illy hidegen gondolkodnak, vagy részt vevő, nyughatatlan szivemet nem ismerik; de nem zugolódom, igyekszem felejteni; Csak azért könyörgök hogy ha már azon szerentsétlen Testvérem, holléte, sorsa tudva van ne légyen terhekre Tisztelt Szüleimnek, vagy a’ Kedves Etsémnek engem is minél előbb tudósítni, mert ezerféle szomoru gondolatim vagynak; hogy mit mivelhetett az, az[!] kétségbe esett nyughatatlan Lélek? nem lett e, türhetetlen indulatinak áldozatjává? – Vagy talám Katonává lett, ez is igen szomoru, mert reánk nézve, e jelen korba meg holt, de még is minden roszszak közt ez volna legjobb, mert az minden betsületes Nemes Ifjuhoz hozzá illik, ’s ott még szerentsés lehet ’s nem lessz fájdalmunk örökös, meg nyugodva örülni fogunk. Vigasztalódjanak meg tehát Kedves Drága Szüleim! A’ Mindenhatónak
*A’ <Min> Mindenhatónak
Bölts végzésén, Kinek utjai titkossak, de jók. – – Többnyire tapasztalt Kegyességjekbe Férjemet, ’s magamat ajánlom a’ Kedves Farkasunkat ezerszer Csókoljuk, vagyok és maradok