Nikla, jul. 15. 1828.
Kedves Barátom! Hogy e mult tizednek s literatori pórhadnak vázai nem barátságunkat, hanem csak barátkozásunkat szakaszták
*szakaszszák [sh. emend. Berzsenyi 1842/III, 118. alapján]
félbe, nagy örömmel láttam az Élet és Liter[atúra] köteteiben; s hogy baráti védelmedért illy későn hozom köszönetemet, csak annak tulajdonitsd, hogy én most igen szeretek hallgatni! Próbált barátom vagy! De próbált barátja vagy a szent igazságnak is; mert kötelességednek tartád tévedésedet megvallani s arról nyilván lemondani. Lelkednek ezen igen genialis szépsége az, a mi engem inkább von hozzád, mint az, hogy a legdurvább fegyverek ellen fedeztél. Láttad te azt, hogy én jót akarok s az aestheticust nem csak Flóristának nézem, mint a mi messze tévedt Sonettistáink, hanem a cultura legerkölcsibb irányzatu intézőjének, valamint a bölcs görögök. De én is látom józan itéleteidből, hogy ha bővebb értekezéseimet látni fogod, még inkább egy hiten leendesz velem. Népdalt küldök a mit tudok. Népes helyekről kapsz tudom eleget, csak ifju embereket szólits meg. Élj szerencsésen stb.