HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Döbrentei Gábornak
Nikla, 1828. július 8.
Mikla. Jul. 8d. 1828.

Kedves Barátom!
Nem tudom köszönettel kezdjem é levelemet avagy panasszal? Egy hosszu tized mulva térsz bé hanyatló barátodhoz ’s akkor sem önkínt hanem egy jámbor Angol vezet! No de mégis hozott Isten édes Barátom! Feledjük el az aesthetikai pórhad’ hagymázait ’s legyünk a’ régiek. Én egyéberánt is ugy látom hogy nem barátságunk, hanem tsak barátkozásunk szakada félbe. Mert ki nem látja azt hogy Te engem a’ Sonettisták’ durva tsapkodásai között olly szeretettel fedeztél, a’ millyennel tsak a’ szíves barát szokta barátját fedezni. Ezen jóságodért már jelentém szíves köszönetemet Stetner György Etsém által ’s hogy ezt mindeddig levélben meg nem köszöntem, tulajdonitsd annak hogy egy régi levelemre nem feleltél; mert én minden inkább tudnék lenni mint alkalmatlankodó. Nagy örömmel láttam hogy aesthetikai principiumaid az enyimekkel igen rokonok ’s ugy hiszem hogy ha még azon értekezésemet is megolvasod, mellyben a’ Középszer’ ideáját mast bővebben fejtegetem, egészen egy hiten fogunk lenni. Én az Aestheticust, édes Barátom, nem tsak Floristának nézem, mint Kazinczy, hanem minden tekíntetben a’ Cultura’ eggyik legfőbb intézőjének. Innét van hogy én a’ szépet a’ hasznostol megválosztani nem tudom ’s nem akarom; innét van hogy Poeziánkat az ártalmas floristai piperéktöl, affectáltságtol, mesterkéléstöl ’s muzsikába fulladástol védeni öregségem’ tisztévé tettem. Igen*
tettem. <elannyira hogy ha a’ sipoló Marsiasnak hetedik bőrét megtalálhatom,> Igen
siralmas, igen hálátlan tiszt, gondolod magadban édes Barátom, ’s igen jól gondolod. De mit tehetek róla hogy én a’ görög egyszerüt*
[jav. ebből:] egyszerün
legfőbbnek*
egyszerüt <kívül semmi szépet semmi jót nem láthatok> legfőbbnek
látván Poeziánkat a’ Görögökével meg*
Görögökével <szeretném> meg
görgettetni ’s a’*
’s <az után> a’
sipoló Marsias’ hetedik börében, mint Hercules a’ Centaurus ruhajában, megégni többre teszem mint azt, hogy a’ létániás világnak*
létániás <Magyarnak> világnak
az ódai stylt meg mutattam. Engedd meg ezen hiuságomat édes Barátom! Miolta én a’ Sonettisták tompa nyilait láttam ’s miolta Te olly szép, olly igen genialis lélekkel a’ tévedést megisméréd ’s a’ sonettezésröl nyilván le mondál, az olta engedek magamnak egy kis hiuságat. De örülj te is Barátom, mert minden bizonnyal épen olly szép lelket