Magyarország, 1936. január 10, 5.
Édes ’Su’sim!
Én naponkínt gyógyulok s egy kis hideg lelésen kivül semmi bajom nints ’s ugyan azért tizen ötödikre vagy ha lehet előbb is itt legyen a’ kotsi, hogy haza mehessek.
BERZSENYI, 1938, 66–67.
Hogy nyugottabb lélekkel legyek hallaszd Vasvármegyei utadat addig mig én haza megyek akkor tüstént mehetsz ’s hogy nyugott lovakon mehess ezen kis lovakat küld ide értünk. Azonban ha addig várakozni nem akarsz, menj mikor tetszik, de meg gondold azt hogy te is nyugottabb szivvel mehetsz ha én oda haza leszek ’s a’ világ is meg itél, ha akkor hagyod el a’ házat mikor annak legnagyobb szüksége van reád. De mind ez nem parantsolat, hanem kérés és tanáts, szabad tetszésed szerint válasz, de a’ Latzit semmi esetre el ne vidd és senkivel semmi alkuba vagy egyezésbe ne ereszkedj, még a’ nyáron magam is föl megyek és akkor mindent el végezek. Ha a’ borokat jól el adhatom ruhát is veszek számodra ’s akkor
Magyarország, 1936. január 10, 5.
betsületesebben is mehetsz. Elj szerentsésen ’s legyen gondod reám és gyermekeinkre.
Szerető férjed
Bersenyi Daniel