Kedves feleségem!
A hizók eránt én ugy gondolkoztam, hogy mihelyt elvégzik a’ Hetyei tselédek a vetést azokkal hajtatom fel azokat, mert a’ Somogyi tselédek nem érnek ugy reá ’s nem is lehet azokhoz ugy bizni, de ha neked ugy tetszik hajtasd mingyárt, mert az igaz hogy minden nap kárunkra esznek ’s az árok is minden nap alá száll; de a’ hizót egy két malatz kedviért el ne rontsd mert csak pénzre van szükségünk és a’ Hetyei disznók alatt elég malatzokat hagyhatsz, s azokbul tsinálhatsz szalonnát is házi szükségedre valamennyi kell. Szerettem volna mastanában haza fordulni de már két holnaptul fogva többnyire beteges vagyok, már mast pedig azért sem mehetek mivel Sz. Györgynapkor más szállásra hordozóskodom, hol előbb mindent jól el kell rendelnem ’s az árendákat ki kell fizetnem. A Hetyei ökröket eladtam nyolcszázharmintz öt forinton, de ismét más fiatalabbakat vettem hat százon. Ha a’ disznókat hajtatod kukoritzát is küldj velek Hetyére mert ott akarom őket el adni, mivel ugy gondolom hogy ott talán még jobban meg veszik mint itt ’s ugyan azért mihelyt Hetyére érnek a’ kotsi mingyárt jöjjön utánnam. Leg főbb gondod legyen a’ szőlő ugy hogy míg azt tökélletesen meg nem tisztítják addig semmi egyebet ne dolgoztass, mert ha a’ szőlő nem segít meg nem győzzük a sok költségeket. A Latzinak küldj üngöket ’s élj szerentsésen.
P. S. Ugy tetszik a’ minapi levelemben el feledtem a Szarvasnak tavali szürke tsikaját, a’ Sógor Uramnak megírni, hogy monyasnak hagyja, ugyan azért ha heréltetitek őket azt sem kell ki herélni.