Berzsenyi Dánielnek
szíves újesztendei idvezletet mond
Primóczi Szent-Miklóssy Aloyz
A’ legbuzgóbb szerencse-kívánásokkal lépek elődbe ezen új évnek kinyíltával kedves Barátom! ’S örűlök hogy az nekem alkalmat nyújt, feleleveníteni azon barátságot melly egykor lelkeinket olly szorosan öszvekötötte, ’s velem a’ legszebb, legtisztább örömeket érezteté. Igen csalatkoznál azonban, ha azt hinnéd, hogy én elhűltem erántad; sőt az én szívem most is olly forró hévvel ömledez feléd, mint ismeretségünk’ első zsengéjében. Én lélekben gyakran valék Veled. ’S egyedűl tartózkodásom helyének örök változtatása vala oka, hogy érzéseimet tollba nem önthetém. Féltem, hogy válaszaidat nem veendhetem. De most, minekutánna N[eme]s Neográd V[árme]gye Jegyzői Hivatalánál alkalmaztatást nyertem, állandóúl itt Erdő-Tarcsán szándékozom maradni, ’s ha levelezésem terhedre nem leend, egész gyönyörűséggel fogom azt Veled megújítani.
Hallgatásom’ ideje alatt Te új nimbuszokkal nevelted dicsőségedet. Olvastam Keszthely’ Isteneihez írt ódádat, ’s az nyilván bizonyítja, hogy költői ered még mindég igen bő folyamattal bír. Mennyire haladtam én, Te ítéld-meg. Meséim többeknek jóváhagyását megnyerték, ’s különösen tetszettek Kisnek, és Kazinczynak. Lessing vala példányom. Érzem, milly’ messze maradtam-el az utólérhetetlentől; de ha a’ szebb érzést, ’s józanabb gondolkodást bármi csekély részben elősegítettem, nem vala gyümölcstelen fáradozásom. Tettem annyit, a’ mennyi tőlem kitelhetett, ’s nem gyaláztam-meg Nemzetemet. Ezen meggyőződésben teljes megnyugvásomat lelem. Millyen pályát fogok ezentúl futni, még nem bizonyos. Döbrentey azt írja: hogy erkölcsi elbeszélléseket írjak. De ha mingyárt az indúlatok’ játékának, ’s erejének előadására érzenék is magamban valami kis erőt; a’ characterek’ hív festésére még csakugyan elégtelen vagyok. Legyen belőlem a’ mi akar, én géniuszomat soha megerőltetni nem fogom, ’s egészen annak intéseitől, ’s hívásától fogom magamat felfüggeszteni.
’S Te kedves Barátom, miben töltöd idődet Páphosz’ berkeiben mulatozik e lelked a’ szerelem kis isteneivel; vagy a’ sphærák’ régiójiban az örök harmoniának titkait oldani tanúl? Égve ohajtom bájoló lyrád’ legújabb zengzeteit hallani. ’S ímhol én is közlöm Veled kisded Parnasszom’ újabb terméseit. Fogadd olly kedvesen, a’ millyen szíves barátsággal én azokat új esztendei ajándékúl Neked bemutatom.
Élj boldogúl! Az ég minden szebb áldásának teljét árassza reád; ’s engedje, hogy még számosabb évek’ enyészete után is virágzó testi, ’s lelki erőben ragyoghass azon gyönyörű pályán, mellyen mind magadat, mind Nemzetedet megdicsőítéd.
Erdő-Tarcsán 1818dik Esztendő első napján.