Nagy fényű Hazafi,
Kegyelmes Uram!
Parancsolatjára Excellentiadnak küldöm az Ódát, csekély, de ugy vélem az okosoknak elég, a’ nem okosoknak pedig a’ sok is kevés. Nehéz az illy esetben a’ közép utat el találni s tán mindenkor jobb a’ kevés, mint a sok. Ha meg tudhatom mikor lesz a’ Solemnitas el megyek, mert én Excellentiád genialis lelkének munkájiban nagy gyönyörüséget találok s mert igen ohajtom Hazámnak Attyát Hazámnak leg nemesebb fijával eggyütt látni. – Éljen szerencsésen Excellentiád! ez az én szívemnek minden napi ódája.
Mikla, Sept[ember] 15dik.
1817.
Bersenyi Dániel mp
ÓDA
Midőn F. IIdik Ferencz Cs. K. s. t.
Keszthely’ mosolygó völgyei, bérczei!
Caésárunk közelít, hintsetek illatot,
Simulj tükörré büszke Zengő
’S tükreidet biborozza Phoebus.
’S tí csendes ernyők’ pásztori gyujtsatok
Temjént Hölgyeitek s gyermekitek között
Annak ki gunyhótok paissa
’S emberi jussaitoknak őre;
’S Ki mint dicső nap fergetegink után,
Áldást szórva körül járja Hazánk egét
’S a’ mit levert a’ hosszu szélvész,
Ujra fel élteti égi tüzzel.
Örülj Te is hát, Festetics, és pazarlj!
Mutasd, mint szereti a’ Magyar a’ Királyt,
Mutasd, hogy annak szíve, kincse
A’ Haza’ s Attya’ kezébe vagynak;
Mutasd, hogy a’ szent Honn szeretet heve,
’S a jobbágyi szelíd tisztelet eggybe fér,
Mutasd, hogy e’ két virtus eggyütt
Tesz Fejedelmeket és nagy embert.