Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Meg engeded hogy Néked a’ Keszthelyi ujsagokkal kedveskedjem. A’ nemes gondolkozásu Gróf Febr 12^dikén nyitotta meg a’ Keszthelyi Helikont. Horvát Adám, Himfi, Dudi es én hivatalosok valánk s meg jelenénk. Határtalan leereszkedessel s barátsággal fogadtattunk. A’ fenyes Solennitásról, Bálról, Theatrumról Concertről, pompás Miséről, a’ torta hegyen csergedező Kasztálról nem irok, mert ezek minden napi dolgok a’ világon ’s Téged nem interessalnak. Tehát az Intézet veleje ez: A’ Helikonnak esztendőnként két innepe lesz, mellyeken valamint a’ Keszthelyi jelesebb tanulók munkáji ugy minden más iróké is fel olvastatnak, declamáltatnak, az érdemesek ki nyomtatnak s meg is jutalmaztatnak. A’ Heliconnak épülete theatrum forma. Az emelet közepén az asztal és szék mellyen olvasnak vagy declamálnak,^* körülte pedig musikusok, kik minden olvasásra harsognak. Olvastak és declamáltak némelly Professorok és ifjak, két Baltavári Festeticsek, Ruszek Apátur, Asboth Præfectus Horváth Ádám s az én barna Malvinám, ki az ő tölkoszorújában ’s Gratiaktól tanult öltözetében innepünk Istennéje vala. Én csak gyönyörködö néző voltam és semmi munkát nem vittem. Kisfaludi hozott eggy ódát, de a’ Gróf nem engedte felolvasni mert néki hizelkedett többi Naggyainkat pedig gyalázta. Dellest mi négy poéták Gyöngyösi emlekezetére eggy fát ültettünk. Fel volt koszoruzva a’ csemete s ugy szintén az ásó és öntöző. Gyöngyösi fája mellé más négy csemetéket ültettünk magunknak. A csemeték neme: Sorbus aucuparia. Az ültetés helyén Horvát énekelt es egy Eclogát olvasott. Hátunk mögött különbféle musikai Concert zengett előttünk pedig egy amphitheatrum forma dombon pásztor gyerkőczék mesterséges pásztori tánczat jártak duda szóra. Játszi de igen érzékeny volt az egész scéna. A’ Grófnak mosolygó geniusa enyelgett mindenütt körültünk. Majus 20^dikán lesz a’ Heliconnak második innepe ’s akkor már Typographiánk is lesz. Tekintsd meg Te is még eggyszer a’ mi kis Veimárunkat. Melly nagy jutalom ’s melly hatalmas ösztön lenne a’ nemes szívű Grófra nézve a’ Te meg jelenésed s melly szép napokat élhetnél Keszthelyen és Füreden! – Én a’ mult esztendőnek nagyobb részét betegen töltöttem el s csak a’ mult holnapban kezdtem lábbodozni, de mast is olly tele a’ fejem Rheumatismussal hogy alig tudom mit irok. Hát Ti mint vagytok, mint van Döbröntei és a Muzeum ’s kaptatok-e valamire való Drámat? Eljetek szerencsésen s vígabban mint én s ne felejtsétek el egészen a’ Ti legszívesbb tisztelőtöket.