Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Kedves Úr, barátom! Igen köszönöm erántunk való szíves megemlékezését, ’s követem egyszersmind a késő válaszért. A tavaszban hat hétig, most pedig három egész hónapig az ágyat nyomtam, ’s csak most kezdek lábbadozni. Csaknem egész háznépem a nyárnak s^* ősznek legnagyobb részét betegen töltötte. Úgy tetszik az Úrral együtt minden Istenek elhagyták házamat. Farcsit is tovább lelte három hónapnál a mindennapi hideg, úgy hogy az egész nyáron nem tanulhatott. Ez a hideglelés olly közönséges volt nálunk s tán az egész Dunán túl való kerületben, hogy azt ezer közül alig kerülhette egy el. Én ugy gondolom hogy ezt a szörnyü forró nyár és ősz okozták, mellyek itt olly melegek voltak, hogy Afrikába is beillettek volna. Csak most Novemberben kezd az idő nem hidegülni, hanem csak hivesülni. Irigylem az Urnak azon sok szép örömeit, melyeket utazásában Bécsben, Prágában, Drezdában, Lipsiában, Halleben, Jenában, Weimarban, Gothában, Schnepfenthalban, Göttingában talált és érzett. Valóban, ha nevendék gyermekeim nem volnának, mindjárt utánna mennék az Úrnak, – és együtt hallgatnánk a Németeket. Két vetélkedő ifju baráti, Petz és Wohlmuth, Kis János Superintendens által is ismeretesek elöttem, dicsérték. Könyvemnek második kiadásából csak Octoberben kaptam Helmeczytől nehány exemplárokat. Hirem ’s tudtom nélkül Helmeczy egy hosszú kalauz értekezést ragasztott elejbe az ugy nevezett ujitásokról a nyelvben. Homertól fogva mindent mozgásba hoz annak megmutatására, hogy a nyelvet ujitani kell. A munka szörnyü tudós és szörnyü bolond. Gondolhatja az Úr, mint boszonkodom, hogy engem ezen ostoba grammaticasteri perbe kevert. Mert ki fogja azt gondolni, hogy ő azt tudtom nélkül irta? Lesznek ollyanok is, kik azt hiszik, hogy én magam irtam. Az első kiadásban tett córigatióit most kérésemre ugyan viszacorrigálta. De az ő neologusi dühe, csakugyan most sem engedte meg, hogy munkám mocsok nélkül jelenne meg. Igy p. o. ezen szavakat: ferdik, fereszt, lebeg, igy córrigálta: fürdik, füreszt, lebelg. Ugy-e gyönyörü ujdon uj szók? A herókat, a bajnokokat mind kiirtotta és azok helyett hőseket rakott be. Igy a herók leányát változtatta hösek leányává. És ezen energiás^* soromat: Mig herói biborsüveg igy rontotta el: Miglen hősi s. a t. A ki tudja, mi különbség van a mig és miglen között, nem fogja csudálni, hogy én ezt elrontásnak nevezem. De Helmeczy, kétség kivül soha sem fogja az Ódának stylusát megtanulni.

Igen köszönöm, hogy az Úr, recensensemet (Petzet) tudtomra adta. Irja meg neki, hogy azon két gáncsolt verseket: Már keleten s a t. és: Szenelője mellett s a t. megigazitottam. Mert azokat én is helyteleneknek éreztem. ’S a többieket is megigazitanám, ha gáncsait helyeseknek látnám. Irja meg neki, hogy Horátzot, Mathissont, Schillert követni nem hiba, hanem dicsőség, ’s a ki ezeket nem követi, az későn jár, ’s hogy én azért nem irtam rímes verseimet mértékkel, mert tudtam, mi a szükséges és mi a szükségtelen törvény a versben. Mert kell ugyan ezekben is a szavak illő gördületére vigyázni, de azokat szoros mértékre szedni, szükségtelen nyügnek tartom. Csudálom a németeket, kiknek csak képzelt mértékjek van, hogy ezzel vesződnek.

Azt is irja az Úr, hogy egy német barátja, Wimmer, verseimet németre kezdi forditani. Örülök, hogy a németek is szeretnek. De mondja meg ezen érdemes barátjának, hogy csak a jobbakat forditsa. Mert sok gyermekkori darabjaim vannak mellyekkel a kényes németek előtt kevés becsületet szerez magának és nekem. S hogy tekintse meg az új kiadást, mely az idegen foltokból ki van tisztitva, ’s nehány uj darabokkal megszaporodott.

Én már fél esztendeje, hogy semmit sem dolgoztam. A mult télen kezdtem ugyan egy theátrális darabot koholni. Nem tudom, lesz-e elég béketürésem a télen elvégezni. Még a tavasszal kért Döbrentey hogy irjak egy drámát számokra, mert keveset bizott mindazokhoz, mellyeket kapott. De mint hogy én levelére nem feleltem, ő sem irt azóta ’s következéskép én sem tudok semmit az egész dologról.

Hazánkban fölötte szük termés volt az idén. A búzának kilója már Pesten is 70 ft. volt, de most kezd szállani. Bor is igen kevés lett, de jó.

Ajánlom magamat becses szivességébe. Éljen szerencsésen használja életének ezen szép epocháját, fejtse ki szép tehetségeit, irjon nekem még többször is. Mindnyájan idvezeljük.