Mikla Sept. 21dik 1816.
Mind azon rosszak, mellyeket kedves Atyám Uram levelében számlál, nálunk is meg vagynak, nálunk sincs sem gabona sem egészség, szüretünk is igen sovány lesz, mert azon keveset is a’ mit hozott a’ szőlő a’ jég elverte és a’ mi csekély van az is éretlen mind eddig, én annyiban szerencsésnek mondhatom magamat, hogy sok tavasz[!] ro’sot
*rósot [emend. PN alapján]
és kukoriczát vetettem mellyeknek nálunk jó dísze volt úgy hogy csak ugyan adhatok el néhány száz köblöt. Igaz hogy a’ munkám ujra ki jött, de mind eddig
*
addig [emend. PN alapján]
én sem kaptam eggy exemplárt is, hanem mihelytt kaphatok fogok küldeni. Ha néha levelet nem írok, azért meg ne szomorodjék kedves Atyám Uram, mert én beszélni sem tudok sokat annyival inkább írni; néha az idő, néha más bajaim nem engedik, hogy írjak néha pedig nincs mit írjak, az én szeretetemnek és tiszteletemnek meg bizonyitására pedig nem szükség, hogy írjak, mert hiszen azok természetesek. – Fiui hajlandósággal maradok