Tisztelt Kedves Barátom!
Leveled külsőjén kezed írását megismérvén a’ leg érzékennyebb örömmel tellett-el szívem, melly már olly hoszszas üdőtől fogva óhajtá rendjeidet, ’s haszontalan. Éppen készűlőben valék emlékeztetni arra, hogy kíméld illy sokáig tartó némaságoddal gyötreni baráti érzésemet, melly valamint igen meleg, úgy gyenge, és hamar a’ fájdalomig illetődő. Örűlök, hogy panaszommal nem szomorítottalak, mert látom leveledből, hogy írtál, ’s reflexióidat-is néhány közlött Ódáimra meg küldéd, de én sem ezeket, sem leveledet mind ez üdeig nem vettem. Felette fájlalnám, ha ez kezemhez nem jönne leg-inkább reflexióid miatt, mert ezeket csak Te tőled a’ Muzák legérdemesbb Felszenteltjétől várhatom, ’s várom leg örömestebb, mert így tudom, hogy pirúlva nem jelenek meg a’ pállyán, ha a’ te karjaidon csüggve léphetek arra. –
Szíves örömmel vettem Verseidet-is. Elragadák azok Gróf Sigray lelkét, ’s nevelte benne azt a’ tekíntetet mellyel erántad viseltetik. – Barátom! ez az igen nemes lelkű Férjfiú alig várja, hogy ölelhessen.
Kérdezed Tataytól ki, ’s mi légyen Horvát András a’ Zircz énekese. Ez nékem 1809.dtől fogva, midőn a’ buzogányos nemzetet serkentő versére feleltem elválhatatlan belső Barátom. Nem régiben-is meg látogatám. Egyenes szívű, nemes lelkű, nagy elméjű, s minden pontban tekéletes ember. Bővebb isméretét tapasztalni fogod magad, mert Horvát Istvánnal, és talán Szemerével nem sokára Miklai lakásodban ölelni fog, onnan a’ mint ígérte ide jön Ivánczra. – Zircz emlékezetével én akarék neked kedveskedni, de mivel már bírod, hogy a’ szép mív annál többektől becsűltessen, másnak adom, néhány hozzá adásit itt közlöm veled. – A’ minap adott ki új verseket. A’ Nemes szívű Magyarokhoz a’ Pesti Nemzeti Teátrom’ ügyében, intézte Horvát András Téti Plébános Budán, a’ Kir. Univ. betűivel 1815. 8. maj. 15. l. Ezekkel tudom fog maga személyesen kedveskedni. Gyönyörű munka! – Tatay mint tegnap értettem nincs Szombathelyen, ’s néhány hónapokig tart távúl léte. Mihelyest hol létét megtudom kezéhez fogom küldeni a’ levelet, ’s közleni vele Verseidet.
Íme ismét ide zárom egy két ujjabb ódáimat. Ha az előbbiekre tett reflexióidat meg nem kaphatom, kérlek, Tisztelt Kedves Barátom, közölje velem azokat újra baráti készséged. – Most újan Collinnak egy Dramáját der Cid fordíttám folyó beszédben magyarra. – Szerettem volna egy darabot ki dolgozni az Erdélyi jutalomra, csak azért, had tapasztaltam volna, mit ítélnek ott felőlem, de már késő, ’s hivatalom terhesebb volta előbb iparkodnom nem engedett. Most minden órán várom tellyes megszünését. – Élly frissen! boldogíts barátságoddal, és írásoddal
Iváncz Julius’ 28kán 815.
Tisztelő barátodat
Horvátot mp
Szombathelynek ne adressírozd Leveledet; mert Körmend idább van, az az mindjárt Iváncz mellett, ’s onnan veszszük a’ leveleket.
Hogy a’ hézag be-tellyen közlöm Gr. Sigray Hanny Kis-Aszszony születése napjára irott minapi odámat, ha vallyon bé tehetem-e ezt-is Ódáim közé? íme:
Bár a’ köz ember módja szerént soha
Lantomra dalt nem fűz magasabbra kelt
Lelkem, halandó létemet ma
Egy tüzes érzelem elragadja,
És ott jelen meg, hol neked e’ napon
Éltet teremtett egy le nem írható
Szentebb valóság, a’ ki’ újján
Fűgg csuda terhe ezen világnak.
’S midőn Királyunk, érdemeit nemes
Lelkű Atyádnak, szép kegyes! – e’ napon
Eggy üst keresztel díszesítti
1Éppen az nap küldé ő Felsége a’ Grófnak az újjonnan fel-állított ezüst kereszti rendet. Ez ritka virtusú, ’s szépségű Kis-Aszszony a’ Grófnak első Feleségétől Gr. Almásy Aszszonytól van. –
Könybe borúlt szemeim’ be-húnyva
Borúlok én a’ mennyei láng előtt
Térdemre, és ott emberi ajkaim
Néked kegyes Szűz boldog éltet
Kérnek az ég’ kegyesebb Urától.