HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Festetics Györgynek
Nikla, 1815. június 10.

Nagy fényű Gróf,
Kegyelmes Uram!

Érezte már Excellentiád’ nemes lelke, melly szép öröm a’ jobb ’s nemesebb rész’ szeretetének ’s tiszteletének jeleit tapasztalni, érezte, hogy ha van a’ virtusnak magán kívűl jutalma, valóban ez a’ szívemelő öröm az. Ezt érezteti Excellentiád vélem is mast, midőn erántam való kegyes hajlandóságát nagy becsű ajándékával ki jelenteni méltóztatott. Kevélykedem ezen megtiszteltetésben! De nem ugy veszem én ezt Excellentiád’ kezeiből, mint Horátz és Virgil a’ tyrannus’ szolgájától, kerítőjétől a’ pólyadalnak ’s tyrannismus kendőzésének bérét, hanem mint eggy becsületes Magyar, azon nagy Hazafi’ szeretetének jelét, ki hanyatló nemzetünk’ gyámolását ’s a’ megförtőztetett emberi értelemnek tisztítását leg szentebb kötelességének ’s leg méltóbb dicsőségenek isméri.
Éljen sokáig ’s szerencsésen Excellentiad!*
Excelletiad [th. emend.]
Munkáljon, alkosson nemző lelkével az emberiség’ javára. ’S minthogy én hálás tiszteletemet egyébbel ki nem nyilatkoztathatom, vegye kegyesen Excellentiád*
Exellentiád [th. emend.]
az én lelki oeconomiamnak ezen leg újabb productumait.*
productutumait [th. emend.]
Ohajtom hogy ezek is meg mutathassák, hogy én is törekedem csekélységem szerínt használni ’s örűlni fogok, ha ezek Excellentiád’ hasznos életének csak eggy óráját is mulatni tudják. – A’ leg mélyebb tisztelettel vagyok
Nagy fényű Gróf ’s Kegyelmes Uramnak
Mikla, Jun. 10dik.
1815.
alázatos szolgája
Beršenyi Dániel mp