Horvát Istvánnak Beršenyi Dániel
szíves baráti idvezletét!
Nagy érdemű Barátom! A’ leg belsőbb örömmel vettem leveledet
*vettem <’s> leveledet
’s nagy tudományu munkádat ’s nem mondhatok azokra egyebet mint azt hogy ritka tanultságodat ’s éles bélátásidat csudálom, forró hazafiságodat imádom ’s erántam mutatott szíves hajlandóságodat a’ leg érzekenyebb indulattal veszem. Te a’ ravasz Sophistát nem csak meggyőzted, de meg is szégyenítetted. Egyedűl azt nem szeretem, hogy őtet eggyik kezeddel öklözöd, a’ másikkal pedig czirókálod. Erre szükséged nincs. A’ ki ir, el kell annak minden tekínteteket ’s kapcsolatokat vetni ’s egyedűl ugy kell magat nézni mint az emberi nemzetnek tanítóját. Az illy kémélést csak az érdemli, a’ ki tudatlanságból hibáz, de a’ ki egy csüggedő nemzetet
*nemzeten [th. emend.]
insultál, kivált ha ennek a’ nemzetnek tagja, meg érdemli mint eggy rút áruló, az egész emberi nemnek átkát és gyülölségét.
Igen méltán aggódol, szeretett Barátom, hogy az illy emberek, az ifjuságnak szíveben a’ nemzetiségnek leg szentebb, leg éltetőbb elementumit megmérgesítik; ’s hogy nem csak aggódol, hanem a’ méreg gátlására ellenmérget is adsz, vedd hazafiúi forró köszönetemet! Irj kérlek többeket is, vívj az özön ellen ’s oltalmazd az illy mételytől, ha az egészet nem is, leg alább a’ józanabb részt. Örültem midőn Szemerénk Czinke’ ostobaságat meg mutatta, örülök hogy mast Te Svartner álorczáját le tépted! ’S ámbár tudom azt hogy Szemerénk Czinkét okossá Te pedig Svartnert jó hazafivá nem tettétek, örülök még is! Ugyan, kérlek, mond meg nékem, ha vallyon az illy emberek történetből vagynak-e az ő helyeiken? Hát a’ nagy Ürményi mint gondolkodik e’ részben?
Hogy Dáma-kalendáriumodba énekeket vagy Regéket küldjek, nehezen merem igérni, noha dicsőségemnek tartanám ha ezen nagy czílu munkadban szolgálatodra lehetnék. Öregszem, édes Barátom, és hidegszem ’s invita Minerva soha sem szerettem dolgozni. Egyéberánt is én csak téli poeta vagyok. Nyaram gyermekeimé. Az én poesisom csak eggy idegen ég alatt sinlödö aloe, csak
*csok [th. emend.]
igen ritkán ád holmi kis bilingeket; de ápolni fogom hogy néked is meg valamit adhasson.
Élj szerencsésen nagy érdemü Barátom! ’s tisztelj-meg ezután is nagyrabecsült hajlandóságoddal, valamint én is mindenkor nagy szerencsének fogom tartani, ha erántad való szíves szeretetemnek s tiszteletemnek jeleit mutathatom. Mikla, Máj.
*Mikla, <…> Máj.
15
dik. 1815
Beršenyi Daniel mp