Berzsenyi Berzsenyi Dániel Tisztelt Barátjának
szíves Tiszteletét
Horváth József Elek.
Mi oka Tisztelt Barátom, hogy olly hoszszas halgatásoddal szomoríttod Baráti szívemet? Utolsó Levelemtől fogva sorsom máshová vonzott. Elvégezvén ifjú Skerleczczel a’ magyar Törvényeket, Gróf Sigrayhoz, kit már Leveleimből esmersz, a’ királyi Commissióhoz meghivattattam, ’s itt a’ Természet legkellemetesebb helyén Ivánczon lakom a’ fellyebb Tisztelt Grófnál, még a’ Commissió tart Actuáriusi hivatalt viselvén; így jelentett házosságomat-is továbbra halasztottam. – E’ folyó Hónap’ 25kén érkezénk meg Megyétekből, mellyben két hetet tölténk, ’s sűrű munkáim miatt nem vehettem magamnak annyi üdőt, hogy hozzád vagy Kaposból, vagy Sárdról, vagy Csombárdról elrándúlhattam volna. Sárközÿ Perceptor Úr ígérte, hogy haza felé útazván, Bajomi lakásában foglak ölelni, örömmel sieténk a’ Gróffal oda, de reménységünkben meg csalatván ott nem találánk. Valamint én úgy a’ Gróf-is igen sajnálja, hogy kit esmeretlen olly forrón tisztelünk, személlyével nem szerencséltethettünk. – Éppen azon nap’ mellyen mí Bajomba érkezénk ment el onnan Horváth Ádám. – Meg néztem ezen úttal Sziget várát, ’s az ott dicsősségesen elesett Zrínyi emlékezete szent érzésekre gerjesztett. Meg néztem a’ Pécsi Bibliothecát, ’s egy két darab magyar kéz írással gazdagodtammeg. – Kellemetes vala útam, elégedetlenségemet csak az az egy szűlte, hogy téged Tisztelt Barátom nem ölelhettelek.
Meg bocsáss többet nem írhatok, mert hivatalom terhes, munkáim majd meggyőzhetetlenek néha. Van ugyan olkor egy kevés üres üdőm-is, és ezt a’ Poézisnak, ’s Barátimnak örömmel áldozom. Tégy szerencséssé mentűl előbb Leveleddel. Élly frissen, és el ne felejts. Iváncz. Aprilis 27kén 1815.
Ide az utolsó pósta Körmend, onnan minden nap megkapom Leveledet. – A’ Gróf tisztel esmeretlen. –