[A levél prózai mellékletei: A’ Pók: Eggy Leánykának magános beszéde. Németből és A’ Kani’sai Ibrahim Basanak Levele Csebi Pogány ’Sigmondhoz. Ezeket lásd: Berzsenyi 2011, 23–28.]
[A’ Temető]
*A költemény első két versszaka hiányzik a kéziratból.
[...]
Akkit szíve emészt ’s elhagya a’ remény,
Annak még te reményt adsz s magas enyhülést.
Oh adj nékem is adj! ím leereszkedem
Gyászos hantodon ’s álmodok.
Mit! ’s hát kell-e nekem almodozás s remény?
Agyváz altate és pólyadal engemet?
Nem, mert ismerem e’ phantomi lét’ körét
’S nem szédül küszöbén fejem.
Minden szál fü, virág mellyre tekíntek itt,
Érző szív vala, melly ömlede mint enyim;
Minden porszem ugy élt, ugy szeretett ’s örűlt,
Mint e’ gerjedező kebel.
Minden kődarabon mellyre szemem vetem
A’ dűlt Persepol’ és Palmira’ képe int,
Látom Thebe’ dicső tornyait omlani
’S a’ márvány Babilon falát
Látom hangyabolyi míveidet világ!
Mint szórja ’s temeti a’ nagy örök’ keze
Látom, hangyasereg! mint tusakodsz tolongsz
Sírod’ partjain és porán.
Jertek bámulatos Bajnok[!] és Nagyok!
*és <Nagy> Nagyok
’S tí kik nem meritek nézni az elmulást,
És tí porba nyögők jertek ide ’s velem
Élni s halni tanuljatok!
Nagy fényű Hazafi ’s Barátom!
Parancsolatod szerínt küldök a’ mit küldhetek. Iktasd Muzeumtokba, ha arra érdemetleneknek nem találod, ezen csekélységeket, ’s kérlek, hogy valamint ezeket ugy a’ Döbrenteihez küldött Epistolámat is meg visgáld ’s ha mit találsz bennek, melly ízléseddel ellenkezik add tudtomra, hogy érzéseiddel az enyimeket öszve nézhessem. Én azon kevés szavakban mellyeket Tőled hallottam, nem keveset találtam ’s izlésed tisztaságát tapasztaltam. Tisztelj meg tehát a’ barátságnak legszebb actusával: közöld
*actusával: <’s> közöld
velem gondolatidat és érzéseidet. Elj szerencsésen!
Mikla, Januar 15dik
1815
Beršenyi Dániel mk