Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Éppen ama’ kellemes helyen Ivánczon múlattam midőn érkezett kedves Leveled. Szívemhez szorítottam azt, ’s hevessen érzém melly igen boldoggá lettem barátságod által. – Nála lévén, átadám azt örömmel Gróf Sigraynak, annak kit te hallottál, és csudáltál, kit a’ Haza-is több ízben hallott Gyülekezetében, ’s benne egy magyar Cicerót képzelvén repesett örömében. Halhatatlan lesz az ő neve Barátom, míg a’ Diætai Acták fen lesznek! – Olvasd, hogy többet ne említsek, csak az utolsó Ország Gyűlésének Diáriumát, feltalálod ott, miket mondott ő, ki ezen Megyének küldöttje vala, ’s mint fénylik szavaiban a’ hazai szeretetnek lángja! – Átadám, mondom, ennek leveledet, hogy maga olvassa szavaidat. Tisztel a’ legérzékennyebb baráti tisztelettel; tisztelt már annak előtte-is szép munkádat olvasván, ’s azt válogatott könyv-tárának egy leg becsesbb kíncsének nevezvén, kér egyszersmint, hogy több ollyasokkal szerencséltesd őtet, ’s Hazádat. – Férjfias szemérme menti ugyan őtet, hogy eránta írt szavaidat meg nem érdemli, de óhajtja, hogy megérdemelje. – Adja Isten, hogy, a’ mint haljuk, Megyénknek kormányozója legyen, ’s ekkor óhajtása kétszeresen fog tellyesíttetni. –

Döbrenteytől a’ napokban vettem Levelet, ’s Te Néked édes Barátom örömmel jelentem, hogy annak-is megnyertem Barátságát, vajha meg-is érdemeljem. – Ösztönöz Dudink által, hogy ama’ jutalom elnyerésére írjak én-is egy Szomorú Játékot. – Illyen tárgyú Munka előttem kellemetes, és alig ha reá nem gondolom magamat, – de kérlek édes Barátom juttass a’ Magyar Történetekből egy erre alkalmatos Darabot; mert hoszszasb gondolkozásom után sem tudtam még kedvem szerént valót válosztani, ’s így az után ha üdőm, ’s foglalatosságim engedik aligha bele nem kapok a’ munkába. – Dudinknál olvasott verseimről tett ítéletedet szívesen köszönöm, ’s örűlök, hogy azokban megelégedésedet érdemlettem. A’ legérzékenyebb fájdalom fűzte azokat lantomra édes Barátom; – azért veszem észre, hogy szívemnek első hathatós keserve több helyeken arra, mit a’ Poezis némelly regulái kívántak volna nem vígyázott, de hiszem szabad, sőt szükséges törűlni tudni, változtatni, csinosíttani. – Majd ha többi verseimet is lemásoltatom, elküldöm azokat édes Barátom, hogy észrevételeidet, baráti egyenes szíved elejbém terjeszsze. – Dudi már most annyira ment, hogy recenseál. Utolsó Levelében kér, engedjemmeg néki, hogy Kedvesem’ Árnyékához írt Verseimet recenseálhassa. Örűltem ezen kérésének, ’s óhajtva várom tellyesíttését. Barátom! ha Dudit Magyar Szaphová tehetjük, büszkén lépek síromba. –

Boldog vagy édes Barátom, ki prosai életet élvén Senecával fogtál kezet, ’s kedves tieidet az öreg Catóval oktatgatod. Ez az ok indítt engem-is arra, hogy noha még most-is elevenen érzem elfelejthetetlen Zsófim veszteségéből eredett sebemet, még is Hymen oltárához kívánok, pedig nem sokára lépni, ha abban, kit ajánlottak, feltalálhatom Kedves elhúnyttamnak virtusit, ha nem, mást ő hozzá hasonlót keresek, hogy ennek ölében édes érzések köztt keseregjem amazt, az egyetlen elfelejthetetlent. – Minden nap közelebb lépünk halandóságunk’ vég czéljához, én pedig gyermeket akarok nevelni, úgy a’ mint óhajtanám, hogy mindenek nevelnének, ennek elérésére szükség sietni házosságommal, ne hogy akkor hunnyam bé szemeimet, midőn az Atyai segedelem leginkább kellene.

Küldök íme Poétai munkáimból egy két darabot, kérlek mondmeg azokról ítéletedet, kit váloszthatnék erre méltóbbat,^* mint Téged Tisztelt Barátom! kit a’ kilencz szűzek már megkoszorúztak, ’s kit Sigray Magyar Horácznak nevez? – Élly boldogúl! szeress, és írj mennél többször! Bogát Januárius 2^kán 1815.