Mikla, Dec. 15dik. 1814.
Kedves Barátom!
Régolta ohajtom leveledet ’s régolta ohajtom
*ojatom [th. emend.]
tudni mint vagy ’s mint vagynak az én érdemes Pesti Barátim? Irj kérlek, ne-felejtsük el hogy mi barátok vagyunk ’s barátoknak kell lennünk.
Én mast igen musátlan életet élek ’s igen ritkan mosolygnak rám a’ Heliconi Szüzek ’s igen ritkán nyujtanak illy kis Pimplai szálokat:
A’ Bonyhai Grotta.
Lebegjenek, oh Grotta! fölötted
Ölelkezve palmák’ ’s myrthusok lombjai,
Hintsenek szent árnyékot körülted,
Hintsenek illatot Ilyssus’ bokrai.
’S ha majd csendes mohaidon ledül
A’ Hérók’ Leánya magános órájin
’S a’ szebb lelkek’ gondjaiba merül,
Oh fedezd könnyeit ’s szarítsd el orczáin.
’S midőn karján Melancholiámnak
Az ének’ nektáros érzésére hevül,
Légy temploma a’ szelíd Músáknak
’S a’ Sphærák’ zengése ömledezzen körül.
B. Wesselényi Miklós képe.
Mint az egekbe merült Ætnának az alja virányos
’S a’ tetején örökös tűz örvény ’s ætheri fagy küzd:
Arczaidat derülő tavaszod szép hajnala festi,
Jég fedi homlokodat ’s láng csap ki komoly szemeidből.
– Erdély! Meny köveid forrnak bent esküszöm. Áldozz!
Igy itélsz-e Te Wesselenyiről? ’s hát Döbröntei és Pataky mint tetszenek
*mint <mu> tetszenek
néked? Tatay és Horváth Elek igen haragusznak reád. Ugyan mivel tudtad öket igy meg keseríteni? Tatayt már több ízben is kérleltem, de minden Senecai argumentumaim elégtelenek voltak le csillapítására. Hát verseimet elkészítsem e az új kiadásra? Ha még mast is abban a’ szándékban vagy hogy ujra ki adod, tehát írd meg mikorra készítsem el. Mond meg Vitkovicsnak hogy az ő Flaccusi Epistolájat a’ Muzeumban igen nagy gyönyörüséggel olvastam. Hát Siskovics Pesten van e még? Ölellek kedves Barátom ’s kérlek irj!
Ber’senyi