HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Thulmon Pálnak (?)
Nikla, 1814. november 29.
Mikla, Nov. 29dik. 1814.

Kedves Barátom!

Az én idegen ég alatt sínlő Aloém csak ugyan mast is hoz néha holmi kis bilingeket; fanyarok ugyan ’s rajtok egek’ béllyege, de rajtok barátod szíve is.

A Bonyhai Grotta

Lebegjenek, ó Grotta! fölötted
Ölelkezve pálmák’ ’s myrthusok’ lombjai,
Hintsenek szent árnyékot körülted,
Hintsenek illatot Ilyssus’ bokrai.

’S ha majd csendes mohaidra le dűl
A’ Hérók’ Leánya magános órájin,
’S a’ szebb lelkek’ gondjaiba merűl,
Ah, fedezd könnyeit ’s szárítsd el orczájin!

’S midőn karján Meláncholiámnak
Az ének nektáros érzésére hevül,
Légy temploma a’ szelid Músáknak
’S a’ Sphærák zengése ömledezzen körül.


B. Wesselényi Miklós’ képe.

Mint az egekbe merült Aetnának az alja virányos
’S a’ tetején örökös tűz örvény ’s ætheri fagy küzd:
Arczaidat derülő tavaszod szép hajnala festi,
Jég fedi homlokodat ’s láng csap ki komoly szemeidből.
– – Erdély! mennyköveid forrnak bent, esküszöm. Áldozz!

Sajnálom, Barátom, hogy ezt a’ különös lelkű ifjat veled nem láttathattam. Én azt hittem, hogy már csudálni semmit és senkit nem tudok ’s íme, ezt kéntelen valék csudálni!
Pesti Barátim ujra ki akarják adni gyüjteménykémet. De kértem őket hogy várokozzanak addig, míg még egyszer megvisgálhatom ’s a’ mint lehet kiegyengethetem ’s kérlek Téged is, hogy azt olvasdmeg ’s mind azokat, mellyek izléseddel ellenkeznek, add tudtomra azzal az egyenességgel mellyet Tőled méltán várhatok. Én a’ Te izlésedről sokat tartok ’s kívánom*
kínom [th. emend.]
az enyimmel öszve vetni.
Minapi levélkédet százszor el olvastam ’s mindenkor ugy talaltam, hogy az nem egyéb mint egy szép Óda, mellynek minden vonásiból ki látszik hogy lelked minden nagyra és szépre el vagyon készűlve. Barátom, a’ te lelkednek ki kell magát forrni előbb, utóbb, mert a’ ki olly hévvel érez ’s olly tisztán lát mint Te, meg nem elégedhetik azzal a’ korláttal*
a’ <szük> korláttal
mellybe a’ szűk valóság rekesztette. Miért késel, magadat meg ismértetni azokkal, kiket Te szeretsz és a’ kiktől minden bizonnyal szerettetni fogsz?
Élj szerencsésen ’s ne szünj meg engem szeretni!
Bersenyi Dániel mp

Küld meg Schilleremet és a Museumot, szükségem van rájok.