HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Wesselényi Miklósnak
1814. november 23. előtt

Nagy fényű Hazafi!
Tisztelt Barátom!

Meg engedted hogy barátomnak nevezzelek ’s szívem szerínt szollítsalak. Élek ezen szép szabadsággal ’s esküszöm, tapasztalni fogod, hogy ezzel nyelvemet feloldottad szívemet pedig lekötötted. Légy tehat barátom nemes lelkű ifju! légy*
ifju! <s> légy
segítőm és segítője mind azoknak kik velem az elnyomatott emberi értelem fel szabadítasán ’s terjesztésen munkálkodnak segéld pállyánkat ritka*
pállyánkat <isteni> ritka
talentomiddal tekénteteddel*
tekénteddel [th. emend.]
gazdagsagoddal. s hidd hogy ha az egyik polustol a’ masikig terjedne birodalmad ennél lelkedhez illőbb ’s meltóbb tárgyat nem választhatnál magadnak
Uldozd a’ gonoszt mint atyád, hintsd a’ jónak magvait csendesen ’s titkosan mit[!] a’ Természet a munkáját.
Hogy én Téged nem csak láttalak, hanem által is láttalak engedd meg, hogy ezen*
hogy <erántad való tiszteletemet ’s csudalkozásomat> ezen
keves sorokkal meg bizonyítsam ’s erantod való tiszteletemet, csudalkozasomat*
csudalkozamat [th. emend.]
kinyilatkoztassam.
Minap véletlen öszve találkozvan Gróf Festetics Györgyel Keszthelyen, nagy tisztelettel emlékezett rólad ’s igen örült hogy Téged láthatott, de igen sajnálta hogy az ifju Gróf látásodtól meg fosztatott ki is a’ mínt értém a’ jövö tavaszal hozzád szándékozik menni Monyasokért. Melly szerencsés, kedves Barátom a’ ki Šibóra szandékozhat és mehet!
Hozzám is nagy leereszkedést mutatott magához hivott ebedre de nem mentem, kertjéből meg ajándekozott némelly különös oltoványokkal ’s invitált a Georgiconi Examenre de mint hogy azt veté hozza hogy akkor egypár Svajczer tehenekkel fog udvarolni, nehezen vehetem magamat az elmenetelre mert ámbár én kevély nem vagyok, de a’ szemtelenségtöl irtózom. A’ jó Gróf ezen igeretével azt cselekedte hogy már mast vagy gorombának kell lennem vagy szemtelennek. Azt is értém hogy az ifju Grof a’ tavasszal hozzad szándekozik monyasokért. Melly szerencse edes Baratom Zibóra szándekozhatn[i] ’s mehetni ’s melly rabság szándékozni s nem mehetni! De hagyán! Elég hogy láttalak, elég hogy reménységet adtál hogy még láthatlak
A’ Bonyhai Grottában az Enyhítő arnyék helyett tégy: Szent arnyékot ’s ’s*
’s <meg lesz> ’s