Berzsenyi Berzsenyi Dánielnek
Horváth Elek Tiszteletet!
Érzékeny örömmel vettem e’ f. Hónap 6kán kedves Leveledet, még nagyobb érzékenységgel szíves baráti kezedet, mellyet abban nekem nyújtottál. Folytassuk tehát buzgón barátságunkat, ez teszi kellemetessé éltünket, könnyűvé halálunkat. – Mi igen boldog egy halandó, ha keserűségében van egy meghitt Barátja, kinek hűséges ölében bátran kisírhatja magát, minő vígasztalva tekínt a’ sírba, ha van ki rokony kézzel szemeit bényomja! – Ösztönözöl, hogy elhúnyt kedvesem nevét halhatatlanná tegyem írásaimban, eleget tettem ezen édes kötelességemnek, ’s úgy tetszik az ő dicsőűlt lelke kedvessen vette hálás buzgóságomat. – Azóta hogy szomorú lantomon ki sírtam magamat, sokkal elviselhetőbb a’ fájdalom, szenvedhetőbb a’ seb.
Olvastam igen-is a’ Mondolatot, a’ mennyire békességes tűrésem engedhette, de a’ drága üdőt sajnáltam arra pazarolni, hogy azt egészen átolvastam volna. – Somogyi Gedeon Veszprémi Eskütt szerzője az éretlen szüleménynek. – Azt tartom valami korcsmában részegségében dictálta neki szerencsétlen Múzsája. – Én mint ezt, mint Helmeczyt tollam élére akarám venni, de eszembe jutott Juvenálisnak ama’ szép mondása:
– – – – – – – – – – – – – – – minuti
Semper et infirmi est animi exiguique voluptas
Ultio.
’S tudom maga Kazinczy nagylelkűsége-is megbántódnék ez által. –
Döbrentey Gábor az Olasz részekre tett útazásában Szombathelyen-is volt, de én éppen ekkor hasonló képp’ útaztam Gróf Özvegy Batthyán Józsefnével, kinek Uradalmában gyönyörű helyek találtatnak, mellyek egy érzékeny, ’s gondolkodni tudó embert felettébb elragadnak. – Ezeket akará a’ szelíd Grófné nekem megmutatni, hogy lantomra némű némű új tárgyokat adjon. – Külömben sajnálom, hogy éppen ekkor történt ezen utazásom, ’s így fárodhatatlan buzgó Hazánkfiával Döbrenteyvel meg nem ismérkedhettem. – Viszsza jövet szándékjok Téged-is Tisztelt Barátom meglátogatni. – Döbrentey Szombathelyi Hymenemre haragszik, nem találja azt magassan repkedőnek, nem szereti egy szóval, hogy ott azt a’ tárgyat vettem Lantomra, mellyet Kisfaludy, a’ mint ő mondja, egészen kiürített. Döbrenteynek ezen észre vétele nekem nem kevés aggodalmat szerzett; mert munkáimnak majd csak nem három kötete Kisfaludy nemű versekben van írva. – Hogy így írtam, annak eredete ez: Midőn Himfy kijött, én éppen iskolai szűnnepeimet Gróf Sigraynál töltvén, attól kaptam azt, ’s olvasván tapasztaltam, hogy főképpen boldog szerelmeiben igen sok gondolataimban megelőzött, első köteténél sírva fakadtam, látván ezt a’ Gróf kérdi okát, én azt felelém „irígylem Kisfaludynak ezen munkát; – haragszom magamra, hogy ollyan Poéta nem lehetek” – A’ Gróf fiatal tüzemre olajt hintett, ’s én csak azért, hogy Himfyt elérni akartam, többnyire énekekben, és dalokban írtam. – Elek Megász sírhalmánál,
*sírhalnál [th. emend.]
’s Elek Amália Ligetében egészen így van írva, pedig emez szerencsétlen Szerelmem rajzolatja. – Ezeket olvasván Himfy majmának mondhatnak, a’ majom nevet pedig gyűlölöm, ’s így Döbrentey észre vétele azt juttatta eszembe, hogy egészen öszve kell döntenem ezen két kötetet, ’s más nemű versekben írnom. – Ez nekem igen unalmas, és fárodságos munka volna. Nem tudom mit cselekedjem? –
Az Erdélyi Muzéumnak Munkáimat csak azon okból nem küldöm meg, mivel egész munkák többnyire, ’s megszaggatni nem akarom, hanem magam adom ki őket, de ezzel nem sietek; mindenkor jókor jön ki a’ munka csak jól jöjjön. – Azonban adok én majd nékik különössen számokra kidolgozott munkákat, főképp ha üdőm engedi; mert felette szerencsésnek tartom magamat, ha azon becses Munkába iktathatom nevemet. – Olvastam az első Fűzetet, ’s érzékeny örömöm sírva fakasztott. – Bízzunk Barátom! az Erdélyi Magyarok jó példát mutatnak, talán felgyúl a’ Nemzeti tűz Hazánkfiaiban, ’s a’ mi egyetlen óhajtásom mí-is a’ Nagy Nemzetek számában helyet lelhetünk még ma holnap. – Nem volna ez nagy munka egy olly nemes Nemzetnek mint a’ Magyar, ha Naggyainkban-is az a tűz lángolna a’ mi bennünk, ha azt a’ temérdek pénzt a’ mit Bécsben a’ hívságokra, ’s haszontalan fényekre pazarolnak, hazai Literaturánkra, ’s egyébb virágzásunkat elő segíttő tárgyakra költenék. – De jobb erről halgatnunk, mint gyümölcs nélkűl búzgólkodnunk. – Akár melly ékessen szóljunk-is, nem hallyák ők, mert nem módi, ’s az Etiquette ellen van magyar könyveket olvasni. – Ezt jól megfontolván valóban kétségbe kellene esnünk, de, a’ mint mondám, az Erdélyi Nagyok talán példát adnak ezeknek, ’s ők-is úgy cselekesznek. –
Dudinknak elküldém Leveledet, ugrándozni fog ő örömében. – Ezen derék szűznek nemes tüze megbecsűlhetetlen. – Rajta vagyok én-is, hogy azt éleszszem benne, mert ha egyszer szépeink a’ Literaturának adják magokat, már akkor diadalmi pæánt énekelhetünk. – Élly boldogúl, és el ne felejts! – Bogáton Augustus 27kén 1814.
Tatay most Szalában útaz. September közepe táján Fehér Vármegyét járom öszve onnan Tolnába megyek Kajdacsra Skerlecz Uraság Jószágára, ’s talán, Pécsre-is. –