HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Dukai Takács Juditnak
Nikla, 1814. július 5.
Mikla, Jul. 5dik 1814.

Kedves Kisasszony Hugom!
Két ízben valék már Vasvármegyébe ’s mind a’ két izben elmulasztám köteles tíszteletemet. De engedelmet kérek és reménylek. Igy kerültem valaha Szeretőmet, midőn látására nem valék eléggé el készülve. Ezer féle bajaim kedvetlenné, komorrá tettek ’s nem akartam Timoni homlokommal azt a’ szent helyet meg zavarni, hol csak az ártatlan vidámság és a’ nyájas Musák mulatnak.
Gyönyörködve látam[!] kedves Kisasszony Hugom leveléből ’s verseiből, hogy a’ szépen kezdett pállyán naponként előbbre halad. Valóban az a’ könnyüség mellyel Kisasszony Hugom gondolatit, érzeseit előadja ’s az a’ szorgalmas tanulás mellyel tudományát tökélletesíteni igyekezik, minden jót igér; csak arra kérem kedves Barátnémat, hogy se hizelkedés, se gunyolás, se más nehézségek által iparkodásat meg csüggedni ne engedje.
Hogy levelem üres complimentekből ne álljon ’s hogy mint rokon és barát kötelességemnek eleget tegyek, vegye kedves Barátném ezen csekély de szives tanácsaimat szeretetemnek ’s tiszteletemnek csalhatatlan jeléűl.
Valamint már szóval is kértem, ugy mast is ujra kérem kedves Barátnémat, hogy verseinek nagyobb, magasabb tárgyokat válosszon. A’ szép és nagy tárgy önként emeli lelkünket ’s a’ legszebb ideákat, gondolatokat észrevetetlenűl segíti ki fejteni ’s előhozni. Az olly kicsinységek mint a’ Csarmasz vára, Névnapi ’s*
Névnapi <versek> ’s
lakodalmi versek, csak kicsinységek maradnak, ha maga Homér énekli is azokat. Mi szépet, mi nagyot mondjon az ember ezekről? Pedig a’ Poetának szépnél, nagynál egyebet mondani nem szabad.
A’ Poesis nem egyéb mint lelki mu’sika. A’ szép mu’sika gyönyörködtet, a’ rosz pedig boszont: Igy a’ vers is. A’ musikának a’ dorombtól fogva Heyden Concertjéig számtalan nemei vagynak; így a’ Poesisnak is a’ konyha daloktól fogva Pindarus Hymnusáig. Az a’ kérdes tehát, hogy dorombolni akar-e a’ Poeta vagy lantolni? Ha lantolni akar, olly tárgyokat valosszon, mellyek a’ lanthoz illenek, egyéb eránt Pindarus lantján is csak konyhadalokat fog pengetni.
Nem kívánok ugyan kedves Kisasszony Hugom ifjuságátol Schilleri mélységet sem Horatiusi magasságot és harsogást, de méltán kívánhatok Geszneri festegetést és enyelgést, Mathissoni[!] phantasiát és andalgást. A’ poesisnak ezen alsóbb nemeire szép példákat láthat kedves Kisasszony Hugom azon könyvekben, mellyeket azzal a kéréssel küldtem, hogy izlését ’s poesisát azokhoz szabja és alkalmaztassa. ’S ezen kérésemet ismét és ismét meg ujítom. Kisfaludit, Csokonayt soha sem ajánlottam ’s nem is ajánlom. Kisfaludi nagy poeta, kivált a’ Kesergő Szerelmében nagy szépségek vagynak, de az utóbbi munkájiban egészen le szállítá hurjait ’s átaljában, az ő virágai közé szemetjeit is felszedte, ’s következésképpen ő tőle csak az tanúlhat bátran a’ ki a’ gyöngyöt a’ gaztól tökélletesen meg tudja különböztetni. Csokonay pedig,*
Csokonay<nak> pedig
ámbár szép eredeti gondolatjai vagynak, de az Izlésre nézve nagy Rontó Pál. Mindenek felett tehát arra kérem kedves Barátnémat hogy a’ Himfi követését hagyja el, mert az a’ sok Himfis dal és Ének nem szülhet egyebet mint szószaporítást és üres hangicsálást, melly a’ poetának leg szenvedhetetlenebb hibája. Ki tudna minden csekélységről annyi énekeket és dalokat irni, mint Kisfaludy a’ Szerelemről, melly a’ poesisnak leg gazdagabb leg termékenyebb materiája. A’ versben egy szükségtelen szónak sem szabad lenni, annyival inkább szükségtelen daloknak és énekeknek. Nem azon kell igyekezni a’ Poetának, hogy a’ kicsiny és szük materiáról sokat irhasson, hanem hogy a’ legnagyobb ’s leg messzebb terjedő tárgyokat, és*
tárgyokat, <... temákat[?] minden lehetséges rövidséggel adja> és
gondolatokat minden lehetséges rövidséggel, kerekséggel ’s tömöttséggel adja ki, mint a’ trombita az öszve szorított hangot; mert csak igy hat szívre és ez a’ poesis. Az én csekély itéletem szerínt tehát mindezek felett leg hasznosabban olvashatná kedves Kisasszony Hugom Péteri Takács Jósefet. Nem repűl ez ugyan magasan, de soha sem is száll porba ’s az ő ártatlan ’s nemes érzése, az ő eggyügyü tiszta izlése kivált egy Szépnembeli Versszerzőnek nagy díszére válnának.
Engem el hagynak lassanként a’ Heliconnak minden nyájasabb szűzei ’s forróbb kebelbe sietnek, mint a’ Szerelemnek tündér istenei. Ime, csak alig csikarhattam ki tőlek ezen kis verset, mellyet azzal az alázatos kéréssel küldök kedves Kisasszony Hugomnak, hogy ha már a’ Músák el pártolnak tőlem ’s malasztjokat egészen meg tagadják is, kedves Kisasszony Hugom ne kövesse őket, hanem maradjon Barátnem ’s tiszteljen meg ez után is tapasztalt szíves hajlandóságával, valamint én is a’ leg szívesbb szeretettel és tisztelettel vagyok és maradok
Kedves Kisasszony Hugomnak
igaz szívű barátja ’s atyafija
Ber’senyi Dániel mp


A’ Bonyhai Grotta (#)
1814

Lebegjenek oh, Grotta, feletted
Ölelkezve pálmák’ ’s myrthusok lombjai,
Hintsenek enyhítő árnyékot körülted
Hintsenek illatot Ilissus bokrai.

’S ha majd csendes mohaidon le dül
A’ Hérók’ Leánya magános órájin
’S a’ szebb lelkek gondjaiba merül
Oh fedezd könnyeit ’s szaritsd el orczájin.

’S midőn karján Melancholiamnak
Az ének’ nektáros érzésére hevül,
Legy temploma a’ szelíd Músaknak
’S a Sphærak’ zengése ömledezzen körül.

# Gr. Bethlen Adámne a’ Bonyhai kertjének Grottájában vagatta márványra Melancholia czímü dalomat.*
A mondat a 2. f. verzójának jobb margóján.