Kedves Jó Barátom!
Tudom, hogy régolta várod hozzám írtt betses Leveledre a választ; de tudom azt is, hogy illy késő válaszomért meg fogsz engedni, mivel az elkésésnek oka nem henyélésem; hanem az volt, hogy Kedves Leányodnak javára Megkérésed után egytűl is mástúl is kérdezösködtem az itten és Budán lévő Lyánynevelés’ Institutumairúl. Ez pedig, hogy nem eshetett meg hamar, magad átláthatod.
Legelőször is Gliviczkit kerestem fel. Mind ő, mind felesége, mind pedig házi környülállásaik, és az ottan tanúló kis sereg lyánykák nékem igen megtetszettek. Méh kast képzeltem ezeknek láttára. Ki vart[!], ki téglázott, ki olvasott, ki rajzolt, ki számolt; közöttök pedig a két tanító mint az Anyaméh forgott.
Megkérdezted a feltételeket, mellyeknél fogva teszik a nevelést; E következendők:
Magyar, franczia, német Nyelv, Tántz, Rajzolás, Számodás, Varrás tanításokért, szállásért, kosztért, mosásért egy esztendőre 350 ftokat kérnek. Ez ugyan nem sok, sőt kevés is. Mások’ értekezésébűl is ezen Nevelők felől minden jót hallottam.
Leltem több Nevelőkre is, de vagy igen galant, vagy felette Uriás[!] és azért drágák, de nem is Gyermekednek való
Javaslom tehát és ajánlom Gliviczkit. Ő T. Kúltsár Úr’ szállásához közel a Hatvani kapu mellett nagy új szeglet házban lakik. Ha felhozod Magzatodat, mind ezeket, mellyekrűl itt írok, szemeiddel látni és tudni fogod.
Én pedig örülni, ha Leányod’ nevelése előmozdításában lépéseket tehettem. – Örűlni azon is, hogy ismét ölelhetlek. Horvát, Helmeczi tsókolnak. Szemere Febr[uár] 25én Szemere Kriskával Zemplénben öszsze párosodott. Nem tudom, mikor repül hozzánk a szeretet karjain. Theodorám és én szeretettel ölelünk, és vagyok
Pesten Martius 13ikán 1814.
Barátod
Vitkovits Mihály mp