Kedves Barátom!
Te a’ rövíd levélirásban nagy mester vagy! Én sem szeretek ugyan ’s nem is tudok sokat irni, de a’ tiedet még is igen rövídellem. Ird meg maskor, kérlek, mint vagy, mit csinál Musád ’s mint van a’ derék Siskovics, Vitkovics, Szemere, Kulcsár, Virág, Horváth. Hidd én ti rólatok mindenkor hálás szívvel emlékezem ’s mindenkor örömest hallok rólatok.
Bár Kenderesiről többet írtál volna, hogy tudhatnám ki s mi ’s melly függezetben állsz vele. Ird meg néki, hogy az én Erdélyi koszorúim nékem igen kedvesek ’s nem annyira azért hogy Musám azokkal érdeme felett meg tiszteltetett, mint azért hogy azokból látom a’ Magyar Nemzetnek jobb részét ebredni ’s magáról gondolkozni. Örülök mondom hogy a’ Magyar által kezdi látni, hogy egyedül
*hogy <..> egyedül
nyelvének mívelése ’s felemelése az az ut és mód mellyen még magát a’ legnyomorultabb népek sorából kiszakaszthatja ’s reményét
*’s <magát> reményét
szerencsésebb időkre függesztheti; ’s örülök hogy Erdély valamint szabadságunkat ’s létünket valaha fedezte, ugy mast is nyelvünket, ezen utólsó ügyünket, hívebben védelmezi mint Magyar Ország. A’ Kolosvari Theatrum eggy igen szép ’s örökös emléke lészen az Erdélyi hazafiságnak ’s józan gondolkozásnak ’s meg szégyeníti a’ kevély Pestet valamint mast, ugy a’ késő maradék szeme előtt is. – Élj szerencsésen nemes szívű Barátom, ’s ne szünj meg engem szeretni.
Mikla, Januar 25dik
1814
szíves tisztelőd,
Ber’senyi Dán[iel]