Tekíntetes Berzsenyi Dániel Úrat
Tatay barátságosan öleli.
Nemes szivű barátom! Egy olly kedves baráthoz mint Te vagy közel lenni, ’s
azt meg nem ölelhetni melly nehezen esett; gondolhatod. Minden perczeneten ohajtva vártalak Társaimmal, de hiába. Te elmentél a’ nélkűl, hogy a’ Téged halálba szerető barátodat közelebről megismérted volna; el mentél a’ nélkűl, hogy felhevűlt szivemhez szorithattalak volna. Mindenűtt kisértek könnyeim míg küszöbödön bé nem léptél, ’s talán érzetted is. Meg vagy bántatva ugy e, kedves barátom Munkád méltatlan kiadásával? Engedj meg nekűnk, mi a’ Munkád elött alló előbeszédben legkisebb részt nem vettünk, akaratunk ’s tudtunk nélkűl volt, ’s csak a’ hiú fény után mászkáló Helmeczinek idétlen ’s szerencsétlen gondolatja volt, hogy
*volt, <’s> hogy
magát kiadónak nevezhesse, hollott jobb lett volna
rontónak neveznie magát. Megbántott Téged, ’s igen igen megbántott kedves barátom! de meg még minket is. Mi nem akartuk tudatni bal kezűnkkel, a’ mit jobbunk teve, ’s az inconsequens gyermek kifecsegte, holott Te meg engedted azt nékünk hogy mi magunkat ki adók[na]k nevezhessük, de kérelmemre reá hajolván, aztis meg engedted, hogy elhalgassuk. A’ mi változások történtek munkaidba, protestálásom ellen vagynak, mert én majd a’ szemét is kiástam hogy meg ne változtasson egy betűtis, de Ő okosabnak akarván
*jav. ebből: akárván
látszatni Maga fejétől tette. Engedj meg tehát nekem, mert semmi rész vételem nincs a’ vétkes másolásokban.
Mindenütt lármáznak az undok előbeszéd ellen, ámbár a’ munka tellyes megelégedést nyert mindenütt.
Kedves barátom! épen ma irok Széphalomra egy háláló választ. Kazinczy eljön Zirczre az én uj misémre Septemb. 8
dikára ’s onnét Hozzád megyűnk seregesen Miklára. De ha meg nem veted barátod kérését, rimánykodását jöj el Te is kedvesem ’s részesűlj, a’ köz örömben ’s ugy osztán
*ugy<án> osztán
Veled megyünk Tusculánumodba Téged haza késérvén. Zircz Veszprémen felűl két órányira vagyon a’ Bakonyba, ’s ott Téged igen igen szeretnek felséges munkádért. Ott leszen Kis, Takács, Pápai, Kisfaludy, Szemere, Vida, ’s ott a’ mi kedves Kazinczynk Eugeniejével. Tedd azt kedvesem! hogy Te is ott lehess.
Képed’ rezét ugy e’ Barkóczy itt nemlétekor reám biztad, ’s most azt nekem Helmeczy vissza nem akarja adni mig Te nem parancsolod. (Mert mióta könyvedet úgy elcsufitotta az előbeszéddel soha bé nem mer jönni hozzám ’s egy szót sem szóltunk mióta neheztelésemet kijelentettem néki) Kérlek tehát irj nekem mennél elöbb hogy a’ rezet visszavehessem, ’s néked haza vihessem, a’hoz vagyon jusod, méltán kivánhatod. Én még mint egy Augustus 15dikéig itt leszek addig tehát itt ér Leveled. Irj kedvesem! ’s hidd hogy én Téged a’ legnemesebb czélból legforróbb hévvel sz[eretlek].
Élj boldogúl! Ölellek Tégedet ’s nagyreményű Magzatidat ’s szeresd még a’ síron túl is leghivebb barátodat. Pest Jul. 18dikán 1813.