T. Berzsenyi Dániel Úrnak
Helmeczi szíves tiszteletét, ’s üdvezletét!
Csudálkozni fogsz, dicső Férjfiú! (’s minthogy megengedéd hogy Barátomnak nevezhesselek) kedves Barátom! hogy illy későn válaszolok becses soraidra; ’s méltán fogsz csudálkozhatni, de megszünend az, ha megérted nem akarva késkedett válaszom okát:
Nagybecsű válaszod, mellyre levelemet méltatád, Octóber’ 15dikén küldetett Kisgombáról szüreti alkalommal Pestre, ’s utánam, ki nevendékemmel együtt Bácsban valék e’kor még, Bácsba utasíttatott, ’s én azomban míg a’ levél a’ Postán ténfergene, Pestre jövék, ’s csak a’ napokban leheték szerencsés megkapni azt. Repeső szívvel ölelém az alkalmat a’ javasolttakat tudatni Veled, vagy inkább azoknak teljesedtöket. A’ Maecenászkodók olly szándékkal adják a’ pénzt, hogy viszsza többé azt nem kívánják soha, ’s így kényünkön áll azzal azt tehetnünk, a’ mit akarunk, következőleg örökösen Magyar munkák kiadás[ára] is fordíthatjuk, a’ mint irni méltóztattál. E’ summa a’nál tetemesb leend, ha Te még 100 f. Valtócz[édulával] megtoldandod. Szent, ’s üdves szándék! ’s hogy ne örűlnék én, ki e’nek legalább némelly részben eszközlője valék!
Kazinczy Bécsben, ’s Pesten is vala Octóber’ fogytán. Elszalasztám őt, el Szemere ’s Horvát. Fájlalám, ’s fájlalom! Pótolhatatlan örömektől fosztattam meg nem láthatván Őt. Dayka szorgalmasan nyomtattatik, Februáriusra készen leend mind Dayka, mind Széphalmink’ Poetai Berke. Most akarék béfogatni Verseidbe is, de mivel Daykát Trattnernál Pesten, ’s gyüjteményed’ Budán az Universitás’ betűivel szándékozom nyomtattatni, két részre nem oszthatom el magam, ’S a’ mi nagyobb: Jánuariusig úgy sem fogtam ’s birtam volna a’ nyomtattatást elvégezhetni, e’kor felszedetvén a’ híd, gyakran veszedelmes is, lehetetlen is az átkelés, ’s versnyomtatást nem mindenkire bízhatni, tanácsosbnak vélém tehát Dayka kijöttével kikeletre láttatni a’ munkához; mert e’kor a’ híd viszszaálltával alkalmasb, ’s bátorságosb lészen az általmenet, ’s jobban sürgethetem, ’s ügyesbben intézhetem a’ nyomtatást.
Élj boldogúl kedves Barátom! – Vitkovics, Horvát, (: ki megkápta már az Ország’ Könyvházi Custosság’ Diplomáját a’ napokban) Szemere, Tatay, ’s Siskovicsom a’ legforróbb üdvezletet küldik Neked általam. Élj boldogúl! ’s szeressd bennem amaz őszinte Quiriszt, ki legforróbb hévvel hódol Apoll’
*hódol<..> Apoll’
felkentjeinek, ’s legszívesb készséggel buzg a’ Honni Literatura’ Patriciuszainak szentelni szolgálatját! Pest November 28kán. 1812.