Helmeczi Mihálynak
Berzsenyi Dán[iel] szíves tiszteletét, idvezletét.
Kedves jóltévőm ’s barátom! Három héti távullétem után tegnapelőtt házomhoz érkezvén, leveledet asztalomon találtam, mellyet sietek tudtodra adni hogy váloszom kesedelméért ne vádólj. Én ha mindenhez hideg volnék is, de Te
*de <.> Te
hozzád, ki engem isméretlen létemre emberségeddel elborítottál, hideg nem lehetek.
Leveled, édes barátom, nem vakmerő közelítés, hanem nemes szívednek újabb ömledése, mellyet én szeretni, tisztelni ’s erőmszerínt viszonozni soha nem szűnök. Midőn Te nékem
*Te <.> nékem
jóltévőmmé lettél, már akkor annyira közelítél hozzám, hogy jobban, szebben többé nem közelíthetsz. Tettel megbizonyítád, hogy szíved a’ Hazáé ’s a’ barátságé, elméd pedig a’ tudományoké; ’s vallyon szavaid tehetneke többet? Méltán boldognak tartod magadat; mert ki boldog más mint az, a’ ki a’ szépet és jót nemcsak szereti és tiszteli, hanem követi is mint Te?
Hogy mastanában Pestre mehessek nehezen reménylem, ámbár igen ohajtom. Mast a’ Gombai hegyen vagyok szüreten, honnét alig szabadúlhatok négy hét előtt, az után ismét Vasvármegyébe kell mennem ’s azonban meglep a’ tel ’s akkor egészségem’ feltése a’ kandallómtól olly meszszi utra nem ereszt. Elégedjünk meg tehát, kedves barátom, ha lelkeinkben ismérjük és szeretjük egymást addig is mig kedvezőbb
*mig <a’> kedvezőbb
környűlállásim meg engedik, hogy benned jóltévő barátomat megölelhessem ’s hozzám mutatott szíves emberségedet szemelyesen megköszönhessem ’s cselekedettel viszonozhassam. Gyüjteménykémmel tégy a’ mit tehetsz; az már nem enyim, hanem Tied. Vallyon, kedves barátom, nem tehetnéd-e szép munkádat még szebbé és dicsőbbé azzal, ha barátidat még arra is reá birnád, hogy a’ könyvből bejövő pénzt ne kívánnák vissza, hanem adnák vagy a’ Seminariumnak, vagy a’ M[agyar] Museumnak gondviselése alá, hogy az örökösen magyar könyveknek kiadására fordítatnék, a’ melly summához még én is örömest conferalnék legalább száz fl VCz. Valóban ennél szebbet, hasznosabbat nem tehetnél ’s kérlek is a’ barátságnak minden hevével, hogy ezt fontold meg jól ’s ha lehet hajtsd végre! Ez által nevednek ’s hazafiúi nemes szívednek örökös oszlopot fogsz emelni.
Élj szerencsésen szeretett barátom, tisztelem Siskovicsot és ölelem! Irj minél hamarább ’s ha írsz becsűlj meg engem a’ barátságnak nevezetével ’s bizodalmas hangjával. – Kis Gomba, Octob 15dik 1812.