Oláh Andrásfalva, Küküllő vármegyében, augustus 16d. 1812.
Szeretett, nagy érdemü barátom!
Tegnap este későn hozák ki, igen megörvendeztetett válaszodat a segesvári postárol, s ma reggel, ime, jókor még, már sorokba sietek eleveníteni felmelegedett érzéseimet. Mi fenséges jelenmény a lélekben, a haza és muzák szeretete! A véri rokonságnak is ez gerjeszti szellemibbségét, sőt közel lesznek az egymástol legtávulabb lakók, általa. Külön a hazáé, egy ragyogó esthajnal, mellyen ezer meg ezer andalgó szem csügg, a nélkül hogy egymásrol tudnának. A tudalmak szeretete meg olly örök lélek folyam, melly a világ minden nemzeteinek eszméit összeárasztja, s Prince de Ligne-t fényes palotákbol a házhiun lakó Jean Jacques Rousseauhoz lebegteti.
Tiszta való – miként a csíki székely mondja ha igazol valamit – hogy a nevelt fejérnép álalánosabban kapja ki mindjárt, hol a szépe a költelemnek. Mintegy ösztönszerüleg villan meg rajta kéjesb idege, mint a hogy a kis hajadon egyszerre kiáltja el magát a mezőn: né az ibolya, s neki fut szedni. De a természet nem is kérdi, kit szüljön e jól találó tapintattal, csak azt látjuk, hogy itt van, akármiféle soron. Lám Moliere, gazd’asszonyán lesé ki jelenetei hatályát, a hol ez még csak nem is mosolyga, már azon mindjárt fordított a vigjáték költér, mert szivéböl kaczagását várta. Akkor már előre tudta, tapsait.
S én tégesselek, miként itt mondják. TÉGEDET! én? Mintha vértet és reteszt szijaztak volna le mellemröl, midőn azt leveledben olvasám. Bizalmam simult ki Hozzád; szabaddá lettem, látod hát mennyire becsülöm ajándokodat. A czímzések, vastag lánczokkal elkülönző kollátok, de kellenek, hogy a marhák a tanarokot össze ne gázolják; a TE, aranyszállal körül font selyem sodrat, ezt elszakasztani félünk, mert legbecsesb ékszerünk függ rajta.
Erdélyben, ugy van, még nincs ollyan német világ, minőt Pesten vevék észre magyar házaknál is. Itt, a mint mondják, gr. Bánffy György gubernator háza, azaz inkább német felesége gr. Palm Józéfa terjeszti Kolosváratt, és gr. Bethlen Jósef kincstartóé Nagyszebenben, kinek neje is hijába gróf Zichy leány, nem tud neve nyelvén, s a gróf maga is csak töri. Ugy gondolom, megfeddette azért az atyját, Bethlen Gábor árnyoka, mert az efféle elnemzetlenítés nem a gyerek hanem az apa büne.
E két ház, Mária Therezia nyájas hatásának sarja, miböl látszik, hogy fejedelmi, kiváló festékü udvarnak ugy hat le színe messzére, mint a Duna
*
duna [sh. emend.]
vizeé hosszanta bé a tengeré ellen.
Be nem tudják hát illy házak, millyen éltető erét vágják bé a nemzet élőfája gyökének.
Azt mondod, hogy a tenger, utoljára még is minden belé szivárgó sőt belé omló folyamét is a maga szinére elegyíti. Igen, s a nemzet is ekként hathat vissza udvarára, ha nemzeti színzete olly tömegben áll ellene, mint a széles tengeré. De nálunk deákság vízözöne, s ez tóvá poshadt.
Egyébiránt miként magyarok még a többi erdélyi házak, ím ahhoz egykét kép.
Marosvásárhelytt, gr. Haller Zsigmond özvegyével gr. Toldalagi Kristinával lön szerencsém megismerkednem. Ez csak magyarul tud, de, ugy hogy tanulhatni társaságában miként csinosult az egykori erdélyi fejedelmek nemzeti udvaránál a magyar szólam udvarisága. Több erdélyi kifejezései között ezt hallám tőle, midőn legényét egy más grófnéhoz, kit ő, nem barátnéjának, hanem barátjának mond, küldé: Menjen, láttatom a grófnét, hogy van? Minden magyar munkát meghozat, Csokonai verseiböl sokat könyv nélkül mond el, nagyon szereti Kis János munkáit, nagyon Kazinczy Gesznerét. Aranka, nála piheni ki magát, kinek nem hajt ugyan verseire – héj, szárazok, mint a rőzse –, de becsüli emberségét, hazafiúi igyekezetét, melly a tüzet, legalább elalunni nem hagyja.
Egy nemzedékkel alkalmasint elébbi korbol való az öreg báró Kemény Simonné, születésére gróf Wass Kata, Vécsen Torda vármegyében, kinél ez előtt két évvel valék. Az egyszerü, hajdani magyar szokásu, igen jószivü ur-asszony körül szintúgy hemzsegett a sok gyerek, serdültebb kisasszony, a vécsi rozzant kastélyban; részént unokája vagy rokona, részént felfogott árva nemes leány. Egy szász deák volt azok németre tanítója, miröl midőn szó lön, vonszó szendeséggel mondá a tisztes grófné, régi kanapéján: Én az Isten adta német nyelvét nem tudom, de már a mai világ ahhoz kezd bajlani, ezek a gyerekek hát legalább valamit, kapjanak fel belőle. S élőmbe kelt képe, mikép részelődött el a csak magyarul olvasott világban, Balassa, Beniczki ritmusa, Apáczai Cseretöl az Encyclopaedia, Adria szirenája, a gömöri Gyöngyösi több kiadása, Haller János Hármas Istoriája, a gr. Haller László által fordított Telemak, Cid, Belizár, majd Kasszándra stb., ugy hogy most alig lehet egyegy példányra azokbol akadni. A nemzetböl magábol külön és körében erejedzett elé a lélekvilág s csak nemzeti irók magok emelgeték ugy a mint arra ők elkészülének; iró s olvasó együtt fejtekezett, mint a görög világban, mint a 16–17d. százévbeli franczia s angolhoniak, kiket fejedelmeik magok is ösztönzenek, mit Erdélyben a nemzetiek hasonlóan kötelességekül néztek, csak I. Leopold már nem.
És láttam még utóképet arrol, mikép tarta uriságot a terjedelmesebb fő nemes udvar abban, ha kis értéküek gyerekeit magához vevegeté s felneveltette, melly nagyszerü gondoskodást még Árpádék idejéböl kellett az anjoui háznak visegrádi udvarába általvenni, hol a nemes növendékek között Záh Klára is Erzsébet királyné rosz keze alatt volt.
De még szomszédságunkrol egy két szót. Itt 2–3 órányira gróf Haller János, Macskásy Lajos, gróf Bethlen Sándor, gróf Bethlen Gergely házai, külföldi nyelv tudta mellett is, egészen magyar szellemü házak. Gr. Bethlen Gergely nekem XVIId. százévbeli magyar okiratokat kezd eléadogatni, levéltárából, mikböl szeretem az elavult magyar szót, sajátibb szószerkezetet, s korfesteményhez a jellemet kikapni. Ha együtt volna minden irat egész okleveli gyűjteményben 1541töl 1699czig az erdélyi törvényhatóságok leveltárábol s azon családok vagy czirákokébol, mellyek Erdély történelmeiben szerepeltek, abbol elevenedhet majd elé gibboni vagy robertsoni fejtő alkotással, hogy torhult halmaza ingert kapjon, a nemzeti fejedelmek idejebeli történedelem, mi, több helyen tacitusi büszke haragvást is kiván, sőt a hiteszegett gyilkoló! fejedelmen történetirói boszút. Illy darabka iratok hát a mivoltot visszaképező tükörhez való különbféle szerek.
Még a fennebb említett gróf Haller László fija gr. Haller Gábor, főországbiztos ő excellentiájának hozzám Kolosváratt e folyó évi martzius 30d. irt levele kezdetét közlöm Veled: „Az Urnak sokszori unszolása arra birt, hogy ezen közelebröl elmult télen, fársángi időtöltésül Montesquieu Esprit de loix-jának fordítását választottam magamnak, a mint annak első kötetét el is végeztem. Elfogom azt holmi jegyzésekkel az Úrnak küldeni[”] stb.