Nagy érdemű Barátom!
Egyszerre kapám két ízbéli leveleidet ’s egyszerre felelek azokra. Verseidet nagy gyönyörűséggel olvastam ’s nem leltem bennek semmi gáncsot, ’s hidd, ha leltem volna, én Téged annyira szeretlek és becsűllek, hogy hibádat meg merném mondani. Hogy ezen szó: Dij háromszor fordúl elő egymáshoz közel versedben, azt ugyan a’ gáncs keresők hibának fogják nevezni, de én mint szabad poeta azt vagy igen csekély hibának vagy éppen semmi hibának sem nézem. Nyelved olly szép olly hajlékony, hogy azt szeretni fogja minden, mellékszavaid válogatottak ’s helyesek, képeid elevenek és mosolygók ’s minden vonásidban a’ Szépnek és Nagynak magvai, csiráji fakadoznak. Néked oktatóra szükséged nincs; az az Istenség melly kebledet hevíti, az a’ Te leg hívebb oktatód.
A’ képet igen alázatosan köszönöm! Magamnak nem hivén, mútattam azt másoknak is kik azt mind helyesnek és eltaláltnak itélték. Fordítsátok tehát bízvást a’ könyv’ csínosítására. Azért nem nyomattam több exemplárokat, mivel az volt szándékom, hogy Pestre megyek és az ott lévő vignettel és czímlappal eggy levélre nyomatom, ’s mint hogy mast nagy károm-nélkűl gazdaságomat nem hagyhatom, tegyetek vele a’ mit tehettek. Kedves Barátom! Kazinczynktól értem, hogy még nem elegendő a’ pénzetek, tisztelj meg kérlek bizodalmaddal ’s írd meg nékem még mennyire van szükségtek, hogy én azt néktek minél előbb meg küldhessem, ’s ha még alkalmatosságat is tudnál mutatni, melly által leghamarább s leg bízonyosabban vehetnéd a’ pénzt, azt is igen szeretném. A’ kiadásra sem Helmeczyt sem másikat közűletek kérni nem bátorkodom; de a’ ki velem ezen jót teszi, annak hálás szívve[l] meg fogom emberségét köszönni. A’ kép alá az esztendő számon kívűl egyebet semmit ne vágassatok, ez sem igen sz[….] ugyan, de még sem árt.
Harmadnap ólta hideglelésben vagyok és igen kezdek bágyodni; de nem halok meg addig, míg Téged meg nem ölelhetlek ’s nemes szívű Társaidat színről színre meg nem láthatom. Addig is élj szerencsésen ’s ne szünj meg engem szeretni! Mikla Jul. 27dik. 1812
örökös tisztelőd
Berzsenyi Dániel mp
Mastanában vevém azon tudósítást Erdélyből, hogy a Melancholia czímű darabomat Gróf Bethlen Ádámné annyira megszerette, hogy az ő igen szép kertjének eggy grottájában kőre véseti. Édes Barátom ez az aszszonyi kezekből jövő koszorú nékem igen kedves. Osztozzál tehát mint barát ezen örömemben!