Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Ha a’ Virtus mindenkor érdeme szerínt megkoronáztatik, Te Tekíntetes Férjfiú! a’ többi borostyánok közt, mellyeket a’ Literatura’ tövises ösvényén érdemlettél; azzal is örök lauruszt szerzél Magadnak, hogy Nagylétedre hozzánk szinte a’ barátságig kegyesen leereszkedni méltóztattál. De csak ez, az igazán Nagy Embereknek characterök! – Tekíntetes Úr! a’ mi cselekedetünk csekély, de szives, és egyedűl a’ Haza szeretetnek szüleménye. Vajha tehetségűnk annyira terjedne, hogy ily Literátorúnkhoz ’s felséges munkájához illendő mértékbe volna!! Ha a’ szerencse még most ezt meg tiltotta; a’ Természet, Hazájahoz vonzó igaz szívet adván: azt kétszerezte.

Vegyed tehát Tekíntetes Úr Te is oly szívvel Hozzád való tiszteletűnknek e’ kisded jeleit, fáradságidnak jutalmáúl, millyennel vevé ama hires Persa király egy hív jobbágyjának maroknyi vizét: csekélységet adott, de jó szivvel nyujtá; mi is környűlállásinkhoz képest keveset, de igaz szivből áldozúnk, csak elfogadni méltóztassál. Ha mi egy ily Hazai Literátornál figyelmet érdemlettünk, ki minket becses Levelével váratlan meg tisztelt; tettűnk eléggé megvagyon jutalmazva azért is kérűnk méltóztassál megengedni azt, hogy neveink a’ nyomtatványokból ki maradjanak: melly okokra nézve, utóbb megjelentjűk.

Az Élet korai (:mostani nevezet alatt, az Életem Philosophiája:) a’ Táncz, és Emmihez, a’ többiekhez bé vagynak iktatva. A’ Nagy Pálhoz irt Odának két első strofáját kivánásod szerínt meg jobbítjúk, ’s a’ Gr: Telekihez írottat is rokonai közé avatjúk: mert nem keves’bbé, mint a’ többi, Poetai Lélekkel ’s tűzzel iratott, ’s úgy mint a’ többi érdemes a’ borostyánra.

Élj szerencsésen Tet[kinte]tes Férjfiú! Literaturánknak virágaztatására! Élj boldogúl az utóbbi kornak hál’adó emlékére, ’s minket hív Tisztelőjid közé számlálni méltoztassál.