Báró Barkóczy Lászlónak, Helmeczy Mihálynak, Siskovics Jósefnek, Fejér Antalnak, Hering Ignácznak, Kotró Pálnak, Zombori Jánosnak, Fliszár Györgynek, Tatai Jánosnak, Fabri Ignácznak, Schvarcz Jóšefnek, Keller Gábornak, Szabó Jánosnak, Dér Engelbertnek, Guzmics Izidórnak, Vojvodics Mihálynak – Beršenyi Dániel szíves tiszteletet és idvezletet.
Tiszteletre méltó Hazafiak!
Le nem írhatom Néktek melly érzéssel vettem azt a’ tudósítást Kazinczytól, hogy Tí az én gyüjteménykémnek kiadására ’s képemnek rézbe metszésere pénzt adtatok öszve. Barátim! Örömmel ’s kevély önnérzéssel fogadom el Tőletek ezen szép jutalmat ’s nagy dicsőséget; de engedjétek meg hogy hálás tiszteletemet, mellyel Néktek tartozom, azzal a’ szíves egyűgyűséggel vigyem előtőkbe, a’ millyent a’ Tí nemes gondolkozástok kíván. Az illy cselekedetnek legkissebb jútalma az én köszönetem ’s a’ kik az illy cselekedetre alkalmatosak, azoknak azoknak az én köszönetemre szükségek nincs. Tí engem érdemem felett megtiszteltetek, de egyszersmind meg mutattátok, hogy szent hívataltoknak egész körét isméritek ’s bétölteni kívánjátok: mert ámbár azon én munkám igen csekély ’s csak az ifjúi léleknek ki forró ömleménye, de még is csak ugyan egy kis része a’ hazai literaturának, melly öszve vagyon kapcsolva azon népnek boldogságával, mellynek vezetésére ’s boldogítására rendeltetve vagytok.
Meg kértem Kazinczyt, hogy ezen szép újságat a’ Hazának tudtára adja, Títeket pedig arra kérlek, hogy ezen kiadásnak örök emlékezetét gyüjteménykémnek homlokára tegyétek. Ezzel az én örömömet és dicsőségemet tetézni fogjátok. ’S mint hogy képem Bécsben keszül, mellyet én Néktek minel előbb meg fogok küldeni, ’s minthogy a’
*a’ a’ [th.emend.]
melly Pesten
*melly <pe> Pesten
készült igen hibás, fordítsátok azon pénzt mellyet a’ metszetésre szántatok, a’ kiadásnak csínosítására.
Vegyétek ezen leg újabb odámat ’s višgáljátok meg, ’s hogyha egészen érdemetlennek nem találjátok, iktassátok rokonai közé:
A’ Balatoni Nympha
GR. TELEKY LÁSZLÓHOZ,
midőn a’ Balatonra szállott.
1812.
Idvezlek, Teleky, nádligetim között!
Vígan nyújtom ezen tölkoszorút neked.
Vígan zengeti el nádsipom énekét
’S e’ szent csésze viz áldozik.
Hősek’ magva, nemed’ tiszteli a’ Magyar.
Él még benned ama’ régi Szilágyi vér,
Melly Pannon’ letörött thronusa’ talp kövit
Még egyszer leraká dicsőn
Corvínban, ki Hazánk’ Bellerophonja lett,
’S a’ vakságba merűlt századok’ éjjelén
A’ mennyből lehozá Delphi’ szövétnekét
’S meg gyújtá Buda’ ormain.
Ennek fénye fajod’ nemzeti béllyege,
Ez búzgatta ama’ Főpapi Lantverőt
Pécs’ szent erdejiben, szent palotájiban,
’S ez gerjeszti te melledet.
Minos’ rejteke volt a’ te nagy iskolád,
A’ villám’ ura ott iktata Parthenon’
Felsőbb pitvariban, ’s bé avatott szemed
Függött Palladiumjain.
Láttad Deucaledon’ fönnyen uralkodó
Hullamit ’s koronás Albion árboczit,
A’ bölcs nép’ felemelt lelke’ csudájit és
A’ törvény’ diadalmait
Lássd e’ tájokat is, mellyeket e’ napon
Kormányodra bizott a’ Haza Istene;
Nézd e’ puszta virányt ’s Tungusi vad lakost
’S a’ szörnyek’ fene nyomdokit!
– Nem tenger, nem egyébb helyhezet alkotá
A’ nagy népeket és nagy birodalmakat;
Minden nép, ha javát ismeri, nagy, szabad
’S boldog minden időn ’s helyen.
A’ nép, hogy ha szabad ’s virtusi nincsenek,
Gyermek, melly keziben kést, üszögöt visel,
’S egy rút törpe gigáskardal: az éget, öl,
Ez vázkép ’s kaczagást okoz.
A’ fényes Latium ’s Sparta’ kevély feje
A’ virtus’ meredek bérczein ötle fel;
Pallas’ fegyvere nyít útat oda ’s le hull
A’ mit nem fedez Aegise.
Tedd a’ durva Getát a’ Tiberishez és
A’ hét hegy’ lakosit Bosporus’ öblihez,
Barlang lészen a’ mott a’ Capitolium
’S itt új Róma emelkedik.
Menj! megcsillapodott a’ zaj előtted és
Szendergő suhogás váltja fel a’ morajt;
Nézd a’ kék Badacson lassu Favónt lehell
’S nem küzd a’ Tihany’ ősz foka.
Félek hogy ez az óda a’ poesis’ korlátiból ki hág és igen hidegen ’s szározon okoskodik. De valóban nincs is nehezebb, mint az illy komoly igazságat innepi köntösbe öltöztetni, melly mindenkor csak ugy szeret megjelenni mint a’ mezítlábos Cátó a’ világ’ thronusán. – A’ Nagy Pálhoz szólló ódának két első verseit méltóztassatok meg változtatni illy formán: