Mikla, 15a Jun 1811.
Kedves Barátom!
Örvendek új pályádnak, ’s kevélykedem hogy barátom ’s literaturánk barátja megtiszteltetett! Kívánom hogy a’ Szerencse, melly Téged meg ölelt, és a’ mellyre Te olly igen méltó vagy, jutalmazó híved legyen, ’s kívánom hogy Te azt ugy használd, mint azt eggy bölcsnek használni kell.
Költeménykéim’ dicseretét Tőled igen kedvesen vettem, ’s igen nagyra becsűltem. Azokat olly igazán, olly helyesen, mint Te, még senki sem dicsérte. Te éppen azon oldalról nézed az én poesisomat, a’ mellyről én azt nézetni kívánnám. Te nem kérgét, hanem lelkét tekíntéd, ’s ha van valami érdeme, felfedezted.
*érdeme<k>, felfedezted
De, édes Barátom, az én hazafiúi énekeim, nem egyebek mint ifjui hevem’ ömleményei, mellyeket én mármast gyermekségem gyengeségei közé – ámbár nemes gyengeségei közé – számlálok. Rómát, Athenát, Spártát álmadtam, a’ Magyart nagynak képzeltem mint kalpagja ’s fényesnek mint ruhája, nemzetiséget kerestem, hol tán már nemzet sincs, polgári virtusokat kívántam gerjeszteni, mellyek nékünk szükségtelenek ’s tán helyhezetünkkel egészen ellenkezők. Nékünk már mast egyéb nem kell, csak fabrika, manufactura, pénz, sőt még luxus is! Ezekről pedig én ódázni nem tudok ’s következésképpen halgatok. Bölcsen mondád hogy leg elsőben is a’ Szép Nemet kellene el készíteni a’ nemzetiségre ’s pallérozódásra. De a’ mint mondám, én a’ nemzetiség eránt már egészen kétségben estem, a’ mi pedig a’ pallérozódást illeti a’ mi románfordítóink is alkalmasínt eszközölhetik, csak hogy meg kell vallanunk, hogy még jóravaló románfordítónk sincs, ’s a’ mit fordítanak is nem a’ javát hanem a’ leg hitványát fordítják, mintha ki volna csinálva hogy a’ magyar Izlést a’ leg izetlenebbek formálják.
Magyarázd meg azt nékem, nagy érdemű Barátom, mi annak az oka, hogy én títeket több izben is kérvén arra, hogy értekezzetek valamelly Typographussal ’s tudjátok meg mennyi pénz leszen szükséges Gyüjteménykém kiadására, hogy azt nékem tudtomra adván, a’ pénzt jókor elkészithessem ’s Néktek megküldhessem tőletek
*megküldhessem <és> tőletek
mind ekkorig semmi tudósítást nem kaphattam. Nékem a’ nyomtatásról leg kissebb ideám sincs, nem tudom százok kellenek e vagy ezerek, el kelle magamnak szükséges képpen mennem, vagy a’ pénzt elküldhetem. Irjátok meg, kérlek, ezeket eggy két szóval, vagy ha tán kérésem ollyan mellyet alkalmatlanság nélkűl nem tellyesíthettek azt is irjátok meg.
Egyéb eránt pedig magamat nagy becsű barátságodba zárván a’ leg szívesebb tisztelettel maradok
igaz becsűlőd
Berzsenyi Daniel mp