Kedves Barátom!
Hosszas tévelygés után eljutott végre hozzátok gyüjteményem, és Pesten Eggenberger könyvárosnál reád várokozik. Emlékeztetlek szíves igéretidre, ’s kérlek mind azokra mellyekre már eggyszer kértelek! Ha Kis István meghazudja magát, ne legyen terhedre valamelly typographussal értekezni és nekem tudtomra adni hogy mennyiben fog kerűlni mind a’ középszerű mind a’ leg főbb csínosság, ha magamnak kell nyomtattatnom, hogy a’ pénzt meg küldjem vagy legalább a’ tavaszszal meg vigyem.
Kulcsár Ur’ gáncsa igaz. De mi van új a’ világban? Én úgy hiszem, hogy eleget teszünk ha a’ közönségeset csak valamelly kis vonással is meg különböztethetjük, béllyegünket reá süthetjük. A’ te gáncsodból pedig csak azt látom hogy a’ mí grammaticánk még igen tökélletlen. Az én nyelvem szerént a’ leomlom, le rogyom, bukom, esem, fekszem es könyeket áldozok, könnyeimet áldozom igen jól van mondva, a’ te szóllásod ellenben nekem szörnyű tótosnak tetszik. Fájdalom! mi még mast kezdünk grammatizálni! A’ második gáncsodat nem értem.
Te énekes játékon dolgozol. Ki fogja azt el énekelni? Melly merészség eggy Magyarnak a’ Lehetőség országát vívni, mellyet a’ Platók, a Sillerek is csak vivtak!! Más érteni, más érzeni, s hát még éreztetni!
Én, édes Barátom, mast sem irni sem énekelni nem tudok, de olvasok és tanulok. Ugy tetszik, érzéseim már egészen kiforrták magokat, és azoknak helyét gondolkodás és okoskodás
*jav. ebből: okosdodás
foglalta el. A’ többek köztt mast eggy hosszú levelet készítek Kazinczynak és néktek, melly eggy hadizenés eggy grammaticusi hadizenés fog lenni. Gondold el hagymázomat! De nem tehetek róla! Tí a’ tiszai nyelvet kirekesztőleg emelitek. Ezt én részrehajlásnak és despotizmusnak nézem. De én nem a’ Despotákat, hanem csak a’ despotizmust akarom ostromolni.
Octoberi levelemet vetted é? Valóban, Kazinczy’ panasssza[!] helyes: tőled csak úgy kell ki csikarni a’ levelet! Én ez után azzal fogom meg boszúlni hidegségedet, hogy minduntalan irok. Melly igen le köteleznél engem, ha számamra ezen könyveket meg szerezni meltóztatnal: Rosemann Jus public[um] Regni Hung[ariae], Polibius, Machiavel. Hát a’ Lehel kürtje meg riad é már? Vitkovicsot, Horváthot, Kölcseyt köszöntöm. Élj szerencsésen! Mikla 1ma Januar 1811.
Berzsenyi Dan[iel]
Ha Verseimet meg olvasod, kérlek, meg ne tagadd tőlem észrevételidet!
*A mondat az 1. f. verzójának bal margóján.