Érdemes Barátom!
Én most vagyok indúlóban Miskolcz felé ’s két holnapig nem térek vissza. Ezt kötelességemnek tartottam Neked tudtodra adni, hogy Vers-gyüjteményedet, míg levelemet hazaérkezésem felöl nem veszed, ne küldjed ha eddig nem küldéd. Ismét igérem a’ typographiai Correcturát, az új, vagy más tisztátlan versdarabjaid letisztázását. Septemvír Méltóságos Vay Jozsef Ur fia Ábrahám viszen magával jószágaiba. Felmegyen a’ Hegyalljára is, ’s azt a’ szép reményt nyujtja hogy Széphalmot is meg fogjuk látni. Nem irígyled e ezt a’ szerencsét? Emlékezni fogok Rólad a’ Paradisban. – „ParadiCSOM.” Irtóztató szó; és még is a szokás ezt parancsolja. Lovaink fogva vannak. Élj szerencsésen nagybecsü Férjfiú! Tarts fenn továbbra is barátságodban, melly nékem szép keresmény. Ajánlom magamat. Ölellek!
Pest, September 20d. 1810.
barátod
Szemere Pál.