HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Szemere Pálnak
Nikla, 1810. július 29.
Mikla Jul 29dik 1810.

Kedves Barátom!
Bajaim miatt magam nem mehetvén, verseim csomóját a’ Marczali Boltosra biztam, ki azt Pesten, a’ vásárállásnál lévő utszán az arany bárányon fellűl, Csapa nevű vászony kereskedőnél, fogja, Sz. István napján, le tenni. Vedd kezedre kedves Barátom, ’s ugy bánj vele mint barátodéval.
Gyüjteményemnek néhány darabjai, fájós szemeim miatt, tisztázatlan maradván, kéntelen vagyok jóságodhoz folyamodni, ’s téged kérni, hogy méltóztassál azokat le tisztázni. A’ correcturat szíves ajánlásod szerínt magadra vállaltad, ’s reménylem, hogy e’ részben sem tagadod meg tőlem barátságodat.
Ha Kis István igéretét másítani talalná és a’ kívánt csínosságat meg adni nem akarná, alkudj meg véle nevemben ’s add tudtomra mit kíván, hogy azt a’ leg első alkalmatossaggal meg küldhessem.
Ird meg kérlek nékem lakásodat, hogy máskor ha mit küldök egyenesen hozzád mehessen. – Ölellek kedves Barátom, a’ leg szívesbb szeretettel ’s tisztelettel!! Köszöntöm Vitkovics Horváth ’s Kölcsey barátinkat. Vetted é minapi levelemet?
szives becsűlőd
Ber’senyi Dániel mk