HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Szemere Pálnak, Horvát Istvánnak, Vitkovics Mihálynak és Kölcsey Ferencnek
Nikla, 1810. június 21.
Mikla 21ma Junii
1810.

Szemerének, Horváthnak, Vitkovicsnak és Kölcseynek
Berzsenyi szíves baráti idvezlést és tiszteletet.

Barátim, harmadik holnapra irok néktek, pedig minden órában kívánnálok títeket meg ölelni! De meg engedtek tí nékem, mivel tudjátok, hogy az illy mezei embert, mint én, a’ filemilének csattogásai és a’ pacsirtának tavaszi trillájai, nem költői andalodásba, hanem földi gondokba és bajokba merítik. Tí nem igy vagytok, ’s még sem irtok nékem! Irjatok kérlek! Mint vagytok? Mit csinál Múzsatok? Mint van, Vitkovics, a’ te tarisznyád? – Az én Múzsám ez idén olly meddő, hogy még eggy kis ódánál egyebet szülni nem tudott, ’s ennek származása is gyanús előttem, és csak a’ Széphalmi bábának köszönheti életét… Im hol van:

Vesselényi Hamvaihoz

Le omlom én is szent porodon nemes!
A’ jókkal eggyütt könnyeket áldozok,
’S hamvedredet bús ciprus-ággal,
Illeti Melpomeném zokogva.

Nem ugy jelentél meg te hazád’ egén,
Mint eggy szökőfény, melly mosolyog ’s kivész –
Mint eggy szivárvány tarka párák’
Kölcsönözött ragyogásaikkal:

Te mint az orkán ’s mint az olympi láng
Meg ráztad a’ gőztorlatok’ alpesit;
’S villám szavad meg szégyeníté
A’ gonoszok’ ’s czudarok’ dagályát.

A’ jók csudáltak, mint az Egész’ javát
Titkon segítő mennyei tűneményt;
Neved dicsőült Vesselényi!
Rettenetes vala és imádott.

Ritkán talál itt enyhelyet a’ derék.
A’ Virtus’ utját Szörnyetegek lesik,
Pállyája küzdés, ám de végre
Talpa alá szegi a’ chimærát.

Mint hajdan a’ szép Aethra’ jeles fija,
Fel birtad ifjú-karral az éktelen
Márványt, ’s atyaid pallosával
Győzödelem vezete az*
vezete<tt> az
égbe.

Tekínts le hozzánk hős eleid közül,
Lebegj körülttünk, légy szeretett hazád’
Vedlelke, ’s oh, add viszsza fényes
Díszeidet deli magzatodban!

Ezt nem azért küldöm néktek édes Barátim, hogy dicsérjétek, hanem hogy baráti egyenességgel meg rostáljátok, és nékem is ezért eggy kis lelki csemegét küldjetek a’ tí productumaitokból.
Hogy títeket ismét láthassalak, magam viszem fel gyüjteményemet, ha előbb nem, az Augustusi vásárra bizonyosan. – – Hát a’ meg igert tudományos Journál készűl é már? El ne feledjétek, kérlek! Tudjátok mire vagytok hivatva! – Éljetek szerencsésen ’s legyetek barátaim! – Köszöntöm Popovicsot. Mint van a’ derék Vida?