Köszönöm a’ fáradságát kedves Atyám Uramnak, ha itt fogadtam volna, valóban két annyiba kerult volna a’ katona. Mondja meg Atyám
*meg <néki> Atyám
Uram azon legénynek, hogy én az ő conventioját meg is jobbíttom, hogy ha alkalmatos ember lesz mind magának mind feleségenek többet adok, és mig nálom lesz minden napra az ételen fellül két itze bora lészen, ha felesége lejön nálom betsületes fizetése lészen. Gabonat meg mindjárt küldöttem volna fel, de bizonytalanra nem mertem, ha lehet beszélje rá kedves Atyám Uram, a’ feleségét is, hogy jöjjen le, itt valóban sokkal könnyebben élhetne. – A’ Kéthelyiné izenje meg hány akos hordót küldjek neki, vagy ha a’ hordó nem szükséges neki, mennyi pénzt kiván a’ hordóért, addig nem küldhetek neki ho[rdót] mert félek hogy ismét vissza küldi, mert ha [...] valami jelét nem mondja én 500 akó hordó k[özül] ki nem tudom válosztani, ha pénz kell néki u[gy] fizetem ki mint ujjat mert nem akarnám, hogy azt mondaná, hogy az emberségért roszal fizetek. Többnyire pedig igen alázatosan köszönöm kedves Atyám Uram farodozását, ’s a’ leg szivessebb fiui tisztelettel maradok
[Címzés:] Perillustri ac Generoso Domino Ludovico Bersenyi de ead[em] D[omi]no Parentii singulariter colendissimo