A versgyűjtemény kézirata fennmaradt Kazinczy Ferenc hagyatékában. (Ber’senyi Dániel’ Versei = MTAK Kt. M. I. L. 4-r 44.), a kísérőlevél azonban elveszett. Ennek másolata, melyet Kis Kazinczynak küldött el 1808. szept. 14-én, szintén nem lelhető fel. (Lásd: Pannonhalmi Főapátság Könyvtára, 10a. E. 27/1.) Kis János itt ennyit ír Kazinczynak a levéllel kapcsolatban: „Berzsenyi verseit a napokban hozzám küldötte. Szándékát levelének ide zártt párjában láthatod. Adj kérlek tanátsot, ha Bétsben akarok rezet metszetni, és ha ott akarok nyomtattatni, kihez folyamodjam, és ki tenné meg az a’ végre szükséges barátságos szívességet?” (KazLev. VI, 83.) Kis János kiadóul való felkérésére utal Kazinczy is egy helyen: „Kishez belépvén 12d. Oct, eggy kötet versekkel ugrott élőmbe. Eggy Szala Vármegyei [sic!] fiatal ’s már házas Földes Ur (Berzsenyi Dániel, – a’ Luther tanítványa) reá bízta verseinek kiadását. Elhoztam magammal, mert az orthographia s interpunctió benne képzelhetetlenűl vétkes. De a’ versek olly jók, sőt oly bájolók, hogy nem lehet szíves elragadtatás nélkül olvasni.” (Kazinczy Ferenc – Dessewffy Józsefnek, 1808. okt. 12. után = KazLev. VIII, 161. Tévesen 1810-re datálva.) A kísérőlevélről így ír Kis János visszaemlékezéseiben: „[Berzsenyi] versei gyüjteményét 1808-ban azzal a’ nyilatkozással küldé hozzám, hogy mivel én buzditgattam őtet példámmal is, szavaimmal is a’ vers irásra, azért reám bizza múzája müveit, tegyek velek mit tenni akarok; nem bánja, ha azok kinyomatnak is, ha tüzbe vettetnek is.” (Kis, 1846, 113.)