HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Rosta Ferencnek, Tuba Györgynek és Rosta Ádámnak
Mesteri, 1798. március 5.

Isten áldja meg kegyelmeteket!

Siető utam lévén nem mehetek kegyelmetekhez hogy a’ Robotokat és Rovásokat rendbe szedhetnem. Azért is menyen kegyelmetek Hetyére Atyám Uramhoz, és ha robottal tartozik kegyelmetek neki vegezzen kegyelmetek vele. És ezután senkit egyebe[t] hanem Horváth György Urat esmérje kent[ek] földes Uroknak, mért Atyám*
mért <a> Atyám
Uram nékem az Jószágot oda engedte, és én ezen betsületes Urnak árendáb[a] ki adtam. Isten minden jokkal aldja meg kegyelmeteket.
Mesteri*
A szó után Berzsenyi tévesen egy függőleges vonalat húzott, majd ennek semmisségét egy lefelé kunkorított vonallal jelzi, ugyanolyannal, mint amilyennel fentebb az árendáb[a] szót rövidítette. A szó helytelen olvasata Merényi Oszkár kiadásában: „Mesteritz” (Berzsenyi, 1938, 15.), ilyen helynév azonban nem létezik.
5 Martÿ
1798.

Bersenyi Dániel mk


[Címzés:] Betsületes Rosta Ferentz Tuba György és Rosta Ádámnak, Pálfán.