Ifjú.
Kedves, kedves, édes szívem,
Bujdossunk-el mind a’ ketten.
Bujdossunk az alsó úton.
Azt gondolják, bátya és húg.
Menjünk menjünk a’ Dunához,
Hol bennünket senki sem ismér.
Leány.
Kedves, Kedves, vígy magaddal.
Én örömmel mégyek veled.
Ifjú.
Kedves, Kedves, hogy vigyelek
Mikor csak kicsiny lovam van.
Leány.
Kicsiny, kicsiny, de jó kövér.
Vígy, bár csak egyszer is, Kedves.
Vedd ruhámat a’ nyeregbe,
Magam elmegyek a’ ló előtt.
Ifjú.
Ne menj, kedves, a’ ló előtt,
Mert azt mondják, hogy enyém vagy.
Te jer a’ lovacska után.
Te csak a’ lovacskára nézz.
*
Ifjú.
Eljövénk már a’ fövényhez;
Fordúlj vissza a’ dologba.
Leány.
Nem azért bújdostam én el,
Hogy ismét elváljak tőled.
Ifjú.
Im’ a’ csipkebokornál vagyunk.
Térj, Kedves, a’ rokonidhoz.
*
Lyánykám erre nem is ügyelt.
’S el nem maradt sehol tőlem.
*
Már elérénk a’ Dunához.
Hol reánk senki nem ismér.
Ifjú.
Szállj-le, Kedves, a’ nyeregből
A’ nyeregből le a’ kőre.
a’ leányt a’ Dunába taszítja.*A versszakok párhuzamosan állnak egymás mellett szlovákul és magyarul, kivéve ezt a jegyzést, amely csak magyarul szerepel, kiterjeszkedve mindkét oszlop szélességére.
*
Míglen a’ vízben leszálla
Addig három szócskát monda:
Tízediknek is meghagynám
Hogy a’ latort ne szeresse.
Mert a’ lator nagy kutya,
Elámítja a’ lyányt, maga elmégy.